A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve XXX. [antikvár]

Részlet a 217. oldalról:Gere LászlóAz alsónánai ortodox templom műemléki vizsgálataSzerbek MagyarországonA szerb-magyar kapcsolatok igen régi időkre mennek vissza. Az Arpád-házban dúló dinasztikus harcokban is részt vettek a szerbek. A Kálmán és Álmos közötti viszályban a szerbek Álmos pártján álltak, ezért a ménfői csatában győztes Kálmán nemcsak Álmost és fiát, Bélát vakítatta meg, de a szerb főurakat is.A szerbek befolyása II. Béla alatt kezd növekedni, akinek felesége Ilona Uros Raskai zsupán leánya volt. Ilona Csepel szigetére telepítette a maga szolgáit. A kiskorú II. Géza helyett kormányzó nagybátyja, Belos bán alatt tovább nőtt befolyásuk. Belos 1156. évi nádorrá választása után egy (ortodox) kolostort is alapított, s több helyre is szerbeket telepített. A pápa 1221. évi leveléből két magyarországi görög-keleti kolostorról van tudomásunk, az egyik a visegrádi, a másik feltehetően a Szerémség területén állt.Mindennek ellenére a szerbeknek a Magyar Királyság területén való letelepülése nem volt számottevő a törökök balkáni előretöréséig. A rigómezei csatában 1389-ben gyakorlatilag megsemmisült a középkori szerb állam.'Zsigmond politikájában a nikápolyi vereség után jelentős súlyt kapott a déli határvédelem kiépítése. Ennek a politikának az eredménye volt a Lazarevics Istvánnal 1404-ben létrejött szerződés, amelynek köszönhetően Lazarevics jelentős magyarországi birtokokat kapott, többek között Zimonyt, Mitrovieát, Szalánkemént, Szatmári, Nagybányát, Felsőbányát, Debrecen és Böszörmény városokat. Az 1424-ben létrejött tatai egyezmény értelmében Lazarevics István Zsigmond hűbéresévé vált, akinek a kapott birtokokért cserében kötelességévé vált a törökökkel szembeni hadviselés. Lazarevics István is és a későbbi szerb despoták is szerb hivatalnokokat és jobbágyokat telepitettek magyarországi birtokaikra.^A szerbeknek a délvidéken történő letelepítése tovább folytatódott Mátyás alatt is, ezt megkönnyítendő az ortodox szerbek mentesültek a katolikus egyháznak fizetendő tized alól.A mohácsi csata után azonban további délszláv elemek kerültek Magyarországra, ezek azonban már török szolgálatban álltak. A hódoltsági török várakban lévő katonák nagy része is a délszláv etnikumhoz tartozott. A tizenöt éves háború után részben a kipusztult magyar lakosság pótlására, részben a Duna menti hadiút mentén a régi várak közé épített új palánkokba telepítettek szerb martalócokat.Buda 1686. évi visszafoglalása, majd az ország egészének felszabadítása után 1690-ben Lipót császár törökellenes felkelésre szólította fel a Bulgária, Szerbia, Albánia népeit. Lipót számításai azonban nem váltak be, így azoknak a szerbeknek, akik felkeltek a török uralom ellen, el kellet hagyniuk otthonaikat. III. Arzén vezetésével 37000 család menekült Magyarországra 1690 nyarán.III. Arzént, és a szerb vezetőréteget Szentendrén telepítették le, míg a nép többsége Szegedtől Pécsig szóródott szét. Ezekből a szerbekből szervezték meg a Maros - Tisza - Duna menti határőrvidéket. A Rákóczi szabadságharc ideje alatt mintegy 1000 szerb család visszatért a török uralom alatt maradt Szerbiába, míg 1704-től több hullámban jelentős tömegek álltak orosz katonai szolgálatba.' A Trianoni béke után a maradék szerbség nagy része kivándorolt a Szerb-Horvát-Szlovén királyság területére.A szerbek Tohia megyébenAmint a fenti összefoglalóból is láttuk, bár Magyarországra a XV. századtól kezdve történtek jelentősebb szerb betelepülések. Tolna megyében azonban csak a hódoltság korában jelennek meg nagyobb létszámban. Ekkor azonban térnyerésük igen nagy méreteket öltött. A XVII. század végén, 1679-ben az ozorai várhoz tartozó 23 faluból 19 szerb, a simontomyai várhoz tartozó 19 faluból 13 szerb."