Abaliget - Abaligeti-barlang [antikvár]

A Mecsek-hegység alapját zömmel őskori gránit képezi. Ez a 240-300 millió éves kristályos őshegység összetöredezett, süllyedni kezdett, és hosszú időre tenger öntötte el, amelyből különböző korú kőzetek rakódtak le. Számunkra a földtörténeti középkor triász időszaka érdekes, amikor a mai Nyugati Mecsek területének nagy részén az ún. anizuszi emelethez tartozó lemezes, majd vastagpados mészkőrétegek ülepedtek le, mégpedig tekintélyes, 500-700 m vastagságban. A földtörténeti újkorban kezdődött meg a hegység mai formájának kialakulása. A terület többször süllyedt és emelkedett. Az anizuszi mészkőrétegek magasra kerültek, s a negyedkorban - kereken 1 millió évvel ezelőtt - megkezdődött a karsztosodás folyamata. A csapadékvíz - mely a levegőből és a talajból széndioxidot felvéve gyengén szénsavassá vált - beszivárgott a mészkő repedéseibe, s egyre lejjebb hatolva, kémiai oldással és fizikai koptatással vízvezető barlangjáratokat alakítottak ki. Később kifejlődtek a víznyelők is, melyek a felszínen összegyűlt csapadékvizek egy részét - hosszabb-rövidebb felszíni folyás után - a felszín alatti járatokba vezetik. A hóolvadás és a nagy záporok alkalmazásával a víz nagy mennyiségű hordalékot sodor a víznyelőn keresztül a barlangba, ami fizikai koptató erejével - az erózióval - a barlangjáratok tágításának legfontosabb tényezője.