Arcélek a víztükörben [antikvár]

Előszóülök a parton, elmerengve, csendesen. Esteledik. A Balaton, ez a csodálatos ezerarcú tó ma különösen adakozó kedvében van. Festő palettájára kínálkozik a látvány. A víztükör és a mennybolt a végtelenben egymáshoz simul, nem lehet megkülönböztetni, hol végződik a víz és hol kezdődik az ég. A túlsó part párába vész. A nap, mielőtt nyugodni tér, még ráteríti palástját a horizont szélére, a lassan úszó felhők pasztellszínre váltanak.Nézem a vizet. Majdnem mozdulatlan. Néhány egészen apró hullám követi csak egymást halkan csobbanva, szabályos rendben, csakúgy, mint teszi azt évezredek óta. Büszke hattyúk és örökké éhes vadkacsák élnek itt egymás szomszédságában. Néha sirályokat is látni. Enyhe szellő lengedez, susog a nád. A parttalan idő titkokat rejt. Eötvös Károly így ír erről: A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre.Nem kivétel ez alól Alsóörs sem. Az ábránd és a valóság itt is kéz a kézben jár mind a mai napig, csakúgy, mint a múlt és a jelen. Nem hiányoznak azok a különös magyar emberek" sem, akikről Eötvös említést tesz. Amikor e könyv megírásának gondolata felmerült bennünk, arra vállalkoztunk, hogy kettőjük nyomába eredünk. Felkeressük ősi fészküket, megidézzük emlékezetüket. Izgalmas kihívás emléket állítani a jövőnek!Egyikük sem volt alsóörsi. Később sodorta ide őket a sors, ám ez a találkozás meghatározta egész további életüket. Es nemcsak az övéket, a faluét is. Munkásságuk és szellemiségük máig ható lenyomata tetten érhető annak fejlődésében. Olyan legendák ők, akik rajongásig szerették a Balatont és ezt a kicsiny falut, s mi több, tettek is érte. Nevüket emléktáblák, utcanevek őrzik szerte az országban, szobruk előtt a kegyelet virágaival tiszteleg évente a hálás utókor. Egyikük az irodalom humánumának és szépségének hitelével, másikuk a falu arculatát formáló, jövőt építő látnók erejével írta be nevét Alsóörs történetébe.