Atomlecke [antikvár]

Az új emberek, az új feladatok és az új iratok elszürkítik, félretolják a régi dokumentumokat. Jó esetben az irattárak mélyére kerülnek, rossz esetben a teljes megsemmisülés vár rájuk. A fejekben lévő emlékeket és adatokat is elhomályosítja az idő. Amikor végigéltük egy-egy blokk indítását, biztosak voltunk, hogy soha nem felejtjük el. Ma már az évszámokra sem emlékezünk pontosan vissza. Ez az írás kronologikus, önkényes emlékgyűjtemény, néhány adattal és véleménnyel fűszerezve. Forrásául határidőnaplók, újságkivágások, jegyzőkönyvek és személyes élmények szolgálnak. Nem akar monográfia, technikai ismertető lenni, sem pedig győzködés az atomerőművek biztonsága mellett. Tartalmi megközelítése elsősorban műszaki jellegű. Egy összeállítás azoknak, akik részt vettek a Paksi Atomerőmű sok tekintetben új korszakot nyitó megvalósításában. Tájékoztató azoknak, akik a stafétabot várományosai, és jó, ha tisztában vannak az új technika hazai születésének néhány jellegzetességével, érdekességével. A helyszínen dolgozók nevei szándékosan kerülve vannak, hangsúlyozva ezzel, hogy minden ponton egyformán szükség volt az alkotó emberre. A napi kétkezi tevékenység szintjén is hősies munkát kellett végezni, csakúgy, mint a szervezői, vezetői szinteken. Nem részletezi az írás a szocialista brigádmozgalom, a munkaversenyek, a KISZ védnökség eredményeit. Nem tér ki a kivitelező vállalatok tevékenységére, nem foglalkozik a művelődési, a kulturális eseményekkel, a beruházás sporttörténetével, az üzemeltető személyzet felkészítésével, a társadalmi, a politikai és a tudományos szervezetek működésével. Talán mások is kedvet kapnak, és tollat vesz kezébe néhány értő szakember. Érdemes megörökíteni ezt a mikrotörténelmet az utókor és magunk számára.