Az 1956-os forradalom Kiskunhalason [antikvár]

Előszó A helyi forradalom eseményeinek tudományos feltárásával 2004-ben kezdtem el foglalkozni. Voltak már publikációk, visszaemlékezések és egyéb írások, amik igyekeztek minél több információt adni a kiskunhalasi történésekről, de ezek összegzése és bizonyos források feltárása még hátra volt. Hosszú és sok hallgatás után a 20. századi magyar történelem egyik legfontosabb sorsfordulójának megírása megtisztelő, de igen nehéz feladat is volt. Az emberi emlékezet, a kommunista diktatúrában érlelt félelem sok nyitott kérdést hagyott ránk. Néhányak sorsa teljesen ismeretlen marad, míg másoké túlságosan is kiemeltté vált. A szocializmusban keletkezett iratok szubjektivitása és a sok esetben fellépő forráshiány nem segítette a kutatói munkát. '56. októberének és novemberének 13 napja 30 év alatt sokak fejében a feledésbe merült, és félreértések vagy a hazugságok rakódtak rá. Az adatközlők, akiknek ezúton mondhatunk köszönetet, szívesen mondták el azokat az adatokat és tényeket, amikről tudomásuk volt. Persze még köztük is volt olyan, aki kérte, hogy bizonyos „ügyekről" ne beszéljünk. Még sokkal több azoknak a száma, akik tudnak a korabeli eseményekről, de nem hajlandóak nyilatkozni. Érthető, de sajnálatos, hogy '56-ot sokan ma is csak egyfajta ilyen-olyan politikai fordulatként, és nem egy fontos történelemi fejezetként tartják számon. Ennek ellenére a tömegmegmozdulások, a forradalmi bizottság, a munkás- és katonatanácsok, a sortűz, a választás és a megtorlás történetének feltárása megtörtént. A magyar nép szabadságszeretete igazi hungarikum. IVli minden megszálló nagyhatalommal szembe mertünk menni a függetlenségünk kivívása érdelében. Ez egy olyan attitűd a néplelkünkben, amely kiemel bennünket a többi közép-európai nemzet közül. Ne gondoljuk, hogy a mai társadalom nem lenne képes hasonlóra. Most is lennének pesti srácok, forradalmárok, szabadságharcosok és megalkuvást nem ismerő politikusok. A mostani fiatalok, diákok, munkások, polgárok is ugyanúgy kimennének az utcára a diktatúra csapataival szemben. '56 történetét ezért nem szabad egy emberben, egy pártban, egy szervezetben egy mozgalomban látni, látatni. Az '56-os forradalom és szabadságharc nem egyeseké, hanem mindannyiunké. A mi örökségünk és büszkeségünk, a mi szívünk és lelkünk. Kiskunhalas, 2017. február Végső István