Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Évkönyve az 1930. évre [antikvár]

Részlet a kötetből: A HETVENEDIK ÉV KÜSZÖBÉN. IRTA: DR. LUKÁCS GYÖRGY. Ezerkilencszázharmincegy március 15-én tölti be az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat fennállásának hetvenedik évét. Ha keresem azt az eszmét, mely az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat célját, hivatását leginkább kifejezi, azt a hazai művészek és a haza' művészetpártoló társadalom szerves összekapcsolódásában látom. Művészek és művészetpártolók egymást megértése a legcélravezetőbb útja annak, hogy a művészeteket felvirágoztassuk és hogy anyagi boldogulást is biztosítsunk művészeinknek, akik test a testünkből, vér a vérünkből, s akiknek magasztos hivatása az, hogy jobb énünket, nemzeti sajátosságainkat nemes anyagban megrögzítsék és a késő utódokra átörökítsék. Ezt a szerves kapcsolatot művészek és művészetpártolók között immár hetven év óta tartja fenn eredményesen az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. Sikereinek titka abban rejlik, hogy a tulajdonképpeni művészeti tevékenységben a művészeknek autonómiát biztosít, az igazgatási, szervezeti kérdésekben és a művészetek támogatásának minden egyéb terén pedig a művészeket a művészetpártoló társadalommal közös munkára egyesíti. Persze, művészeti életünk sokkal gazdagabbá lett, semhogy ma már azt követelhetnők a művészek és a művészetpártolók összeségétől, hogy az együttműködést kizárólag az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat keretében keressék és találják meg. A Társulat szeretettel látja azt, hogy az annyira gazdaggá vált magyar művészeti élet speciális irányok támogatására, különleges művészeti célok megvalósítására külön egyesüléseket is hoz létre. Testvéralakulatoknak tekinti mindezeket az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és művészeti életünk gazdagodását, művészeti fejlődésünk mennél többoldalú kiművelését, a fejlődés bizonyos fokán elkerülhetetlenül szükséges specializálódás megvalósítását várja tőlük. Ha nemes ellentétek hevítik a kebleket, ha nagy célok elérését különböző utakon keresik a hivatottak, ennek csak örülhetünk, mert a nemes versenyből fakad az élet, a haladás, ez a mérkőzés termeli ki a maradandót, a becseset, az abszolút értéket.