Bácsalmás [antikvár]

Előszó Eddig rólunk keveset írtak, mi magunkról pedig még kevesebbet Ezt a hiányt egyetlen alapműben igyekszik pótolni három lelkes, jól felkészült és jó tollú lokálpatrióta. Munkájukban érezhető lexikális tudásuk és kitartó kutatásaik minden eredményét itt és most egy könyvben szeretnék az olvasók elé tárni. „Sokat markoltak" és sikerült sokat fogni, tematikus és tartalmi szempontból egyaránt. Bácsalmást, a Felső-Bácska fővárosát a lehető legegyszerűbben, mégis mérhetetlen -történelmi, kulturális - gazdagságában mutatjuk be. A jelentéktelennek, talán jellegtelennek tűnő dél-alföldi település múltja elevenedik meg előttünk úgy, hogy közben büszkének érezzük magunkat, itt születtünk, illetve itt élhetünk. A globalizáció ingoványában lassan alámerülő közösségünk és különösen ifjúságunk számára mentőöv, hogy a „világfiakból" hazafiakat, a hazafiakból lokálpatriótákat, sőt egyszerűen polgárokat neveljen. Kiemelik és megbecsülik a trianoni törésvonal határán fekvő nemzetiségek által is mindig lakott Bácsalmás sokszínű kultúráját, amelyek jól megfértek egymás mellett. Ennek mára a kitelepítések és a proletár-, majd a puha diktatúra évtizedei után sajnos nyoma is alig maradt: a sokszínű kulturális élet elszürkült, az önszerveződő egyesületüket felszámolták, amit ma - akárcsak a háromnyelvűséget - kétségbeesve, kevés sikerrel próbálunk újraéleszteni. Történelemszemléletük tárgyilagos, aktuálpolitika-mentes, objektív. A tényadatokon túl mégis sejteni engedik egészséges „nacionalizmusukat", konzervatív, szülőföld, a haza és az itt élők felé papírra nem vetett hitvallásukat, amely elkötelezetten magyar. Az olvasóban megerősítik az érzést: jó, hogy itt születtem, itt dolgozhatok és itt élhetek! Ajánlom minden Bácsalmáson született, ide telepített vagy települt, hazájából vagy szülőföldjéről elűzött, valamint városunkkal bármilyen módon kapcsolatban lévő vagy kapcsolatot kereső, az itt élőket megismerni szándékozó polgártársaimnak és különösen az oktatási intézményeinkben tanuló ifjú nemzedéknek. Köszönöm a szerzőknek a városunkról, Bácsalmásról írt nagyszerű könyvet! Babits Mihály szülővárosáról írt soraival köszöntöm az olvasót: Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat! Nem egy szűk ház, az egész kis város mintegy árchipelagus vár nyájas zöldje közt a tenger akácfának. Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház, mely előtt ülve ha szertenéztem, dallá ringott bennem kétség és láz s amit láttam tejszín napsütésben mind hazám volt! Lenn az utca híven nyúlt alattam mint a futószőnyeg és a dombsor hullámzott, mint szívem, halkan hullva égig a mezőnek. Tóth Árpád polgármester