Balaton [antikvár]

A Balaton felé közeledőben különös fényjáték részesei leszünk. A tó még nincs sehol, ám az égbolton megpillantjuk csillámló tükrét. Mintha aranyszálak szőnék át meg át a levegőt. Fényszilánkok vibrálnak a magasban. és ez a varászlat megváltoztatja a föld és a növények színét, a dombhajlatok meg a szél tónusát. De nemcsak a Balaton közeledtét jelzi ez a fényjáték, hanem a mediterráneumét is, mely a tó hangulatát a maga titkos, ám elvéthetetlen visszfényével a fennhatósága alatt tartja. Minden barangolás időutazás, és ez fokozottan érvényes ezen a glóbuszi méretekben szók, mégis összetéveszthetetlen tájon, ahol együtt él a közeli meg a távoli múlt a törékeny és borzongató jelennel. Szelíd dombok, szeszélyes nádasok és patakok kiszáradt medrei szegélyezik a vizet. Rejtező falvak, melyeket gyakran csak a felmeredő templomtorony árul el a barangolónak. Lankás falusi temetők és sok száz éves romok húzódnak a vadcsalán meg az aranyvessző kusza fonadéka mélyén.