Blaskovichok emlékezete [antikvár]

Büki Attila: A Blaskovich Múzeumban mintha mellőlem messze tűnne őzagancs éjszín-asztal kúria akác gyalogbodza mintha szél fújna felkapva hamvakat s a porfelhőkön át Kincsem trappolna nyerítve huhogó baglyokra mintha most nyílna meg a föld s lökné ki magából a szkíta aranyszarvast (Szavak kéke, aranya Pest megyei írók és költők antológiája, Bp., 2000, 44. o.) Bükki Attila verse kitűnően idézi meg azt a hangulatot, amit a látogató érez, miután megtekintette a tápiószelei múzeumot. A Blaskovich-kúria a maga nemében páratlan gazdagságban őrzi a magyar köznemesség tárgyi emlékanyagát. Az ország egyetlen köznemesi kúriamúzeumának állandó kiállítása, a Blaskovich családi műgyűjtemény segítségével nyújt szép keresztmetszetet a 19. századi haladó szellemű magyar köznemesség tárgyi világáról. Jelen kötetben azt a célt vállaltuk fel, hogy e páratlanul értékes magyar kulturális örökséget, egy színes és sokrétű nemesi gyűjteményt, valamint létrehozóinak szellemi és tárgyi hagyatékát tárjuk a szakmai és széles nagyközönség elé. Munkánk folytatása a múzeum 40 éves évfordulója alkalmából megjelentetett Blaskovich emlékkönyv című kiadványnak. Tíz év elteltével összegyűlt újabb csokor mondanivalónk e témáról. Míg az előző kötetet a Pest megyei múzeum szervezet, addig a fél évszázados jubileumra összeállított Blaskovichok emlékezete című tanulmánykötetet a tápiószelei múzeumbaráti kör adja ki. E könyv számos múzeumi és tudományos szakember áldozatos munkájának eredménye. Ezúton köszönöm meg a szerzők, a lektorok és a fényképfelvételeket készítők, valamint az adatrögzítő lelkiismeretes, önkéntes munkáját. Kiadványunk iskolapéldája a civil összefogás eredményének. Miután a fél évszázados jubileumra a megyei múzeumi szervezet nem tudta sem a feldolgozás, sem a kiadás biztosítását felvállalni, azért e nemes feladatot a helyi kulturális egyesület, a Blaskovich Múzeum Baráti Köre karolta fel. A kiadvány impresszumában olvashatjuk, hogy milyen sokan segítették szervezetünket e cél megvalósításában. Támogatóink között a kulturális minisztérium mellett nemcsak helyieket, de környékbéli, fővárosi gazdasági társaságokat, szervezeteket is találunk. A kiadvány finanszírozására három éven át kértük és kaptuk a személyi jövedelemadó 1%-át. Az így megkapott majd másfél milliós összeg, valamint az előfizetők és szponzorok nagy száma is mutatja,hogy a mai kor embere is fontosnak tartja e kevésbé ismert, de európai szintű magyar nemzeti kulturális örökség őrzését, méltatását és közkinccsé tételét. E széles körű összefogás egyben azt is üzeni, hogy lehet fél évszázados intézményi múlt után hivatalosan nem múzeumnak besorolni a tápiószelei közgyűjteményt, de az anyagát ismerők és szerető emberek szívében és tudatában továbbra múzeum marad. A történeti, művészettörténeti tanulmányokat olyan feldolgozások követik, amelyek éppen a múzeumalapítók széles körű társadalmi, emberi kapcsolatait elevenítik fel, s mutatják meg, hogy a jó múzeum nemcsak "holt tárgyak trezorja", hanem kulturális aurával rendelkező intézmény. Kötetünk a nemes Blaskovich család méltó emlékezete, az utókor hálája. László Gyula régészprofesszornak az előző kötet előszavában írott gondolataival ajánlom kiadványunkat az olvasó figyelmébe: "A gyűjtemény méltón viseli a Nemesi kúria a 19. században - Blaskovich-gyűjtemény címet, mert a maga nemében páratlan gazdagságban őrzi a reformkori magyar nemesség legszebb hagyományait. Megmutatja, hogy kiváló egyéniségeiben nem a szegre akasztott rozsdás kard talmi dicsőségben éltek, hanem a haza és a nép gazdagítása volt a célja."