Budaörs keresztjei [antikvár]

AjánlásEmeljük tekintetünket a fiit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül. Igen gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek."(Zsidókhoz írt levél 12,2-3)Vándorutunk szegélyén, lépten-nyomon ott állnak a keresztek. Krisztus keresztjei. Városunk egyik legmagasabb pontján, a háztetők felett, a Kőhegy keresztje feszíti a teret, a templomunk toronykeresztje összeköti az eget a földdel, megannyi közterünket, utcánkat szenteli meg a kőbe zárt ístenarc, melyeket ez a kötet szeretne ismertetni, bemutatni a Tisztelt olvasónak.Megcsodálhatjuk bennük a művész kézügyességét, figyelmeztethetnek bennünket keresztény gyökereinkre, akár elmondathatnak velünk egy fohászt is, vagy csak a hétköznapok megszokottságával elsuhanunk mellettük.Azt azonban nem felejthetjük el, hogy a kereszt: paradoxon. Szimbóluma a megsemmisülésnek, a megsemmisítésnek, a kudarc élményének, a tervek meghiúsulásának, a távlatok lezárulásának, ugyanakkor a halálon aratott győzelemnek, a megváltásunknak, életünk legmélyebb értelmének, az ember és az Isten barátságának, a kiengesztelődésnek.Korunk sikerorientált. Természetes beidegződés, hogy félünk a kudarctól, attól, hogy keresztülhúzzák terveinket. Vajon gondoltunk-e már arra, hogy aki túlságosan ragaszkodik életéhez, az elveszíti azt. De, aki meri szétosztani az életét, megtalálja azt. A szenvedő szolga mégis megdicsőült. Ecce homo!" - íme, az ember!" Életünk keresztaek hitt megpróbáltatásai, akár emberré is tehetnek bennünket, lehetnek életem értelmének, győzelmének eszközei.A keresztnek felső ága égre mutat, nagy örömhírt tudat: itt van a te utad a kereszt két karja a légbe szétszalad, rajta sovány kezek tört vért virágzanak: vigyázz: őr a lélek, de a test megszakad, kétfelé visz ösvény s te szabad vagy, szabad a keresztnek alsó ága földre mutat: vesződj: itt áss kutat, lásd benne arcodat.(Weöres Sándor: Kereszt-árnykép] Ezen gondolatszilánkok segítsenek abban, hogy máshogy is gondolkodhatunk, nézhetünk fel a háztetők fölé, haladhatunk tovább Budaörs, 2010Kiss Csaba káplán, Budaörsi Nepomuki Szent János PlébániaSzerzői előszóJó pár évig érleltem magamban ennek a kötetnek a megjelentetését. Érleltem, mert sejtettem, hogy olyan területre tévedhetek, amiben nagy az adóssága minden budaörsi írástudónak. Sajnos azt kell mondanom, hogy az adósság sokkal nagyobb, mint gondoltam.Az utolsó óra, utolsó percének végén kezdtünk hozzá, hogy a még fellelhető hiteles forrásokat megszólaltassuk. Nem mindig sikerültelérnünk már őket. A tehetetlenség dühe olyankor a keserűséggel vegyült. S az sem nyújtott vigaszt, hogy amikor megkérdeztem egyik interjúalanyomat - miért nincsenek fényképek és szájhagyományok a keresztekről - azt mondotta: A svábság elfeledni igyekszik azt a sok szörnyűséget, amit ellenük elkövettek. Ezért maradt fent oly kevés anyag az ősöktől". Vigaszt nem nyújtott, de megértettem a magyarázatot, aminek ellenére mégis kiállók a gyökerek ápolása mellett. Még akkor is, ha azok fájó sebeket szakítanak is fel.Bár az útszéli feszületekről már az 1700-as években említést tesznek különböző írásos dokumentumok. Említést tesznek, de nem írják meg a történetüket, így azok eredete és a rájuk épült legendák valószínűleg örökre elvesztek az utókor számára. A fellelhető irodalom negyven keresztről tesz említést, ám ezeknek nagy része ma már az enyészeté. A jelenleg ismert keresztek többségét az 1800-as években állították, ami nem olyan távoli múlt, ám a kitelepítés és a lakosság összetételének mesterséges megváltoztatása kitörölte az emlékezetekből az állításukhoz kapcsolódó történeteket. Találtunk olyan keresztet, amelyhez új történet kapcsolódik és vannak, amelyek dicsőséges némaságban őrzik állíttatásuk titkát.Rossz belegondolni, hogy a múlt század hatvanas éveiben tűnt el nyomtalanul a Baross utca-Árpád utca sarkán álló ház előkertjéből a fafeszület, rajta pléh Krisztussal. Gondos állítói a keresztet is pléhvel borították, hogy megóvják az időjárás viszontagságaitól. Az utódok, és itt nem csak az egyenes ági leszármazottakról beszélünk, még csak egy fényképet sem őriztek meg erről az emlékhelyről.Szintén a hatvanas-hetvenes években veszett nyoma a Farkasréti úton a Starentanz-kápol-8