Budapesti negyed 1996/1-4. [antikvár]

L TÁRSASÉLFTIANZIX fl« if Bálok L Társas-életünkről Társas élecünkről tudom, hogy divattá vált még a férfiak hibáinak az okát is az asszonyokban keresni („cherchez la fémmé")', de nem forditanók-e egyszer meg a dolgot? Mert én a vidéki társasélet ferde-ségeit kiválóan a férfiaknak rovom fel bűnül. Tekintsünk szét, teszem föl ezen városban, ho! én lakom s tegyük ezt épen egy tánczmulatság alkalmával. Két táncz közötti szünet van. A teremben diszes hölgykoszorú; férfi - irmagul sem látható. Öregje, ifja künn borozgat a mellékhelyiségekben s csak szivarjaik füstjét küldik, mindegy üdvözletül, a tánczterembe, a hol a nők egyedül maradva, egymást birálgatják. Nem mondom, akad az urak között olyan is, a ki nem valami különösen szereti a bort, sört, a fiatalabbja között olyan is, a kit valami érdeklődés vonz a hölgyek közé; de ki mer ellenkezésbe jönni a szokásokkal, szembe szállani az előitéletekkel? A „teremtés urai", a kik képesek minden haszontalanságért párbajt vivni, nem birnak annyi lélekerővel, hogy ki merjenek állni a kaszinói élezek elé czéltáblának. Ha erre kerül a sor, elhagyja őket annyit emlegetett bátorságuk és a ki pisztoly elé ki mer állni, meghunnyászkodik néhány léha él-czeló előtt, a kit még csak becsülni sem tud s a kiknek jelleme felől bizalmasan megkérdeztetvén, bizonynyal csinos dolgokat tudna négyszemközt beszélni. Ha mégis, leginkább a fővárosból ujabban idekerültek között találkozik olyan is, !i \ ; . : ' • l- ^ n 1. Keresd az asszonyt. 237