Csángó körkép [antikvár]

ELOSZOA magyar köznyelvben csárxgóknak nevezik a Moldvában, a Gyimesekben és a Barcasá-gon élő magyarokat. E népnév eredetével, etimológiájával és értelmezésével nagyon sokan foglalkoztak. A csángó szó voltaképpen a 'kószál, elcselleng, csavarog, elkóborol' jelentésű csang/csáng ige származéka, tehát ez az etnonima valójában egy, a magyarság tömbjéből kivált, elvándorolt, térben és identitásában kissé eltávolodott, sajátos szerkezetű kultúrával rendelkező, magyar nyelvű telepes népcsoportot jelöl.A magyarok Moldvába, tehát a Kárpát-medencéből Keletre irányuló kitelepedése az évszázadok során folyamatos volt. Amikor a Magyar Királyság keleti peremterületeit a XII-XIII. század idején különböző nomád népek veszélyeztették, annak védelmezésére a magyar királyok fokozatosan előretolt, védelmi övezetet hoztak létre a Kárpátoktól keletre, a mai Romániához tartozó Moldva területén.A Kárpát-medencében élő magyar közösségek keletre irányuló kitelepítése és migrációja a feudalizmus idején is folyamatos volt. A XIV-XV. század idején az erdélyi szászokkal együtt jelentős szerepet játszottak a moldvai városi rendszer kialakításában és működtetésében, az új moldvai vajdaság gazdasági és társadalmi életében. Egészen 1541-ig, a központosított Magyar Királyság széteséséig, a Moldvában élő magyarság mindig számíthatott a Kárpát-me-dencében élők egyházi és a politikai támogatására.A moldvai városi magyar polgári réteg, a szomszédos szászokhoz hasonlóan, a XVI. század idején protestáns, túlnyomórészt lutheránus felekezetre tért. Ezeket a közösségeket elsősorban a vallási intolerancia, másodsorban a keletről betörő tatárok a XVII. század végére felszámolták. Ez később azt eredményezte, hogy a nemzeti ébredés" korában a Moldvában élő magyarság már nem rendelkezett saját polgári, értelmiségi réteggel.A Magyar Királyság keleti felében létrejött önálló Erclélyi Fejedelemség a XVl-XVll. századokban protestáns fejedelmek vezetése alatt állt, ezért a hitújítás utáni évszázadokban a Moldvában élő római katolikus felekezetű magyarság már nem számíthatott védelemre. A Római Szentszék a XVII. század elejétől missziós területté változtatta a csángó közösségek által lakott régiót, ahol elsősorban olasz és lengyel szerzetesek működtek. Mivel azok nem beszélték a magyar nyelvet, inkább az olaszhoz közel álló román nyelvet részesítették előnyben.A XVIIl. század közepén a Moldvában élő magyar közösségek jelentős utánpótlást kaptak a Kelet-Erdélyben élő székely menekültek révén. A százaci közepén a Habsburgok erő-