Drávaszög ábécé [antikvár]

Lectori salutem!A Drávaszög népének életében mindenkor uolt egy látszólagos ellentmondás: amikor a külső szemlélő legsanyarúbbnak ítélte helyzetét, megmaradásának esélyeit csekélynek látta, talpon tudott maradni, s mint a kagyló, gyöngyöt izzadott ki magából, értéket teremtett. Amikor települései Pannónia határán a vizesárok szerepét töltötték be, a barbár betörések zajának megcsendesülése után az Eszéket Budával összekötő hadiút mentén sóhajtásnyi időre lehetett élvezni a római kultúra adományait. A Drávaszög ugyanis mindig ütközőzóna volt Kelet és Nyugat között, a nyugati és bizánci kultúra mezsgyéjén állt. Hogy megmaradjon, lakóinak nemcsak erős földsáncokat kellett emelniük, hanem a szellem várait is bevehetetlenné kellett tenniük, s ennek érdekében népének tudata mindenkoron túllépte a Duna és Dráva határfolyókat. Vagy amikor a tatárok végigrabolták és felperzselték a vidéket, népe és kultúrája a nádasok rengetegében is megmaradt kovásznak. A hosszan tartó török hódoltság ellenére olyan, kis létszámú vagy éppen egyszemélyes szellemi műhelyek létesültek területén, amelyeknek híre Európa egyik-másik távolabbi szegletébe is eljutott. Elsősorban Laskó, Hercegszöllős és Vörösmart népe alakított ki magának olyan életmódot, amely kedvezett a szellemi alkotómunkának. A nyitottság, az értékek befogadására, létrehozásának támogatására való hajlama serkentőleg hatott. A táj szőlészete ugyanis olyan munkakultúrát honosított meg, amelynek fundamentuma az alaposság, a tervszerűség és meggondoltság volt, s ez a magatartás beoltódhatott az élet minden területébe és népének gondolkodásmódjába. Laskó a vidék egykori szellemi központja lehetett korai alapítású iskolájával. A Duna benyúló, hajózható vízága mellé épült településről ezért seregelhetett ki a hazai és külhoni iskolák felé a Laskaiak népes csapata. Laskai Osvát, a magyarországi Szent Ferenc-rend vezetője, korának kiváló teológus írója ebben a helységben született, akárcsak Laskai János a XVI. század derekán, aki a magyar olvasóval Aesopus fabuláit ismertette meg. Laskai Demeter az elsők közé tartozhatott, akik eljutottak magasabb iskolába. Az ő keze írásában maradt fenn az Ómagyar Mária-siralom utáni második legrégibb verses nyelvemlékünk, egy ötsoros könyörgés. Odavalósi Laskai Csókás Péter, aki a tíznyelvű Calepinus-szótárban a magyar értelmezéseket fogalmazta meg. Azok közül, akik csak rövidebb-hosszabb időt töltöttek Laskón, Sztárai Mihály neve nem maradhat említés nélkül. A dél-baranyai reformáció harcos alakja a laskai templomdörömbön, a dombszerű földmagaslaton álló lelkészlakban magyarította az 1540-es években a latin nyelvű zsoltárokat, s ugyanott fogalmazta meg iskoladrámáinak magyar nyelvű párbeszédeit. Szegedi Kis István, a magyar neveléstörténet fontos egyénisége Sztárait felváltva okította a laskai kisiskolásokat, s közben tudományos munkáit írogatta. A XVI. században Vörösmarton olyan középfokú iskolát, gimnáziumot fundáltak a mezővároska lakói, amelybe Tolnából, Baranyából, sőt az ország távolabbi szegleteiből is érkeztek hallgatók Gyimóthi István professzorhoz és társaihoz. E Duna menti település szülötte Vörösmarti Mihály, a magyar barokk próza egyik kiművelője, s a megtérése históriája műfajteremtő lett irodalmunkban. A szomszédos Hercegszöllős református országos zsinat színhelye lett, s egyik lelkésze, Kákonyi Péter énekszersző benne