Hollókő [antikvár]

Hollókő a világörökség része 1987 óta. Világörökség a falu, a vár és a nógrádi táj szelíd dombjai, amelyek szerelmesként ölelik a szépséges mátkát, az ősi falut. A „ Világörökség" fogalma 1972-ben született, ekkor döntöttek az államok bölcs gyülekezetében, az UNESCO-ban, arról, hogy ami igazán szép, ami valóban érték, ne egy ország öröme legyen, hanem a föld minden lakójáé. Negyed évszázada gyűlnek a csodák az UNESCO listáján. A természet és az emberkéz csodái. Szüksége van az előrelátó védelemre ennek is, annak is, mert a túlcivilizáltság, a pusztulás, a háborúk, a hanyagság ezt is, azt is fenyegeti. Szükség van milliók egyetértő összefogására s vigyázó figyelmére: ne vesszen el oktalanul egyetlen madár sem a Galápagos-szigetekről, egyetlen vályogház sem a szaánai Medinából, Jemenben. Azoknak a kormányoknak a javaslataiból, amelyek ratifikálták az egyezményt, 1996 végéig ötszázegyet ismert el az UNESCO szigorú zsűrije világörökségnek. Hollókő volt az első falu, és sokáig az egyetlen. Ma is csak négy van. Hollókő története váráéval fonódik össze. Az erősség - a magyar várak többségével együtt - a XIII. század második felében épült, a „castrum Hollokew" első írásos említése 1310-ben kelt. A kora középkori Hollókő a Kacsics nemzetség szállásbirtoka volt, Károly Róbert alatt a Szécsényiek tulajdona. 1442-ben Jiskra huszita vezér a hollókői várban egyezkedett Hont és Nógrád megye vezetőivel. Török kézre 1552-ben került. A romos, gyenge vár nem játszott fontos szerepet a hadieseményekben, többször is gazdát cserélt, rendszerint nagyobb harcok nélkül. Véglegesen Sobieski János szabadította föl 1683-ban. Valószínű, hogy a középkori falu nem a mai helyén, hanem attól nyugatra terült el. A török uralom után Hollókő lassan népesült újra, 1715-ben az összeírás három háztartásról szól, s noha 1720 óta nemesi község, nagyobb gazdasági jelentőségre soha nem tett szert. A silány földeken alig termett valami, kevéske szőlőjét a XIX. század végi filoxéra pusztította el. Az emberek főleg állattenyésztésből éltek, vagy eljártak dolgozni az erdőkbe, később a nógrádi szénbányákba. Egy 1855-ös falutérkép szinte ugyanazt a beépítést mutatja, mint ami a második világháborúig megmaradt. A tűz gyakran látogatta Hollókőt: 25 év alatt négyszer égett le a falu, legutóbb 1909-ben.