Iparpolitika és Budapest a Kádár-korszakban [antikvár]

Bevezetés Az utóbbi években számos könyv és tanulmány jelent meg a Kádár-korszakról. Jól felkészült szakemberek vizsgálják bennük az 1956 és 1989 közötti politika-, gazdaság- és társadalomtörténetet, feltárulnak a mélyben zajló folyamatok és hatásmechanizmusok. Összességében a Kádár-korszak nagymértékben átalakította Magyarország arculatát, jelentős hatást gyakorolt az ország gazdasági és társadalmi viszonyaira. Az úgynevezett államszocializmus azonban egyáltalán nem volt egyarcú: a politikai rendszer felépítménye nem bizonyult homogénnek, a különböző államigazgatási szintekhez (például a megyék, városok) eltérő társadalmi, gazdasági és politikai csoportok, kultúrák és ezek által alakított erőterek, mechanizmusok kapcsolódtak. Mindez fokozottan igaz volt Budapestre, noha a fővárosunk gazdasági és társadalmi életét erősen befolyásoló hatalmi tér sok tekintetben különbözött az ország más részeinek hatalmi tereitől. Ez a különbség nem volt előzmény nélküli, s a Kádár-rendszerben talán még erősödött is. Budapest mint centrum továbbfejlesztését - ha úgy tetszik, modernizálását - sok területen lassította a szocialista berendezkedésre jellemző egyenlősítő politika, s ez feszültségeket keltett. Különösen markánsan jelentkezett ez az iparfejlesztésben. Budapest az ország legjobban iparosodott nagyvárosa volt, az itteni vállalatok és a munkásság a rendszer egyik legfontosabb pilléreit alkották. Ugyanakkor - éppen a relatív fejlettség okán - a főváros (és agglomerációja) más elbánásban részesült. Budapestet elkerülte a szocialista iparosítás fő sodra, s az ipari modernizáció felemás eredményt hozott. Mind helyi, mind országos szinten állandósult a forrásokért folytatott küzdelem, hatalmi erőterek (például a párt országos és helyi szervei, vállalatok, minisztériumok és a Fővárosi Tanács) feszültek egymásnak. Az ágazati jellegű iparpolitika és a Budapesttel mint várossal kapcsolatos iparfejlesztési politika képviselőinek konfliktusai meghatározták a gazdasági irányvonalat, de ez a küzdőtér lehetővé tette azt is, hogy megjelenjenek alternatív, a központi akarattól független folyamatok is. 278