Jubileumi emlékkönyv [antikvár]

Bodnár Mihály: Becsengetés 1987. Február 4-én reggel háromnegyed nyolckor tizenegy, a „korai" keléstől kissé morózus matematika-testnevelés szakos hallgató várakozott a „2-es Gyakszi" fiú tornaterménél. Rövidre nyírt hajú, agilis testnevelő tanár fogadta őket, és mindenki kezébe adott néhány írógéppel írt selyempapírt, melyen különböző feladatokat olvashatott volna mindenki, aki elmélyed a sorok között. Becsengettek! Nyolc órakor elkezdődött a testnevelés óra a 6. c-d osztály fiúinak, nekünk, főiskolásoknak pedig a gyakorlós élet. Az órát Kovács László tanár úr tartotta. Kedves Laci bácsi! Mennyit mondtuk a magunkét a rengeteg feladat elvégzése közben, mennyit emlegettünk, amikor olvastuk pontozásodat, szöveges értékelésedet a beadott munkáinkon. És mennyit emlegetlek azóta is Boroska Miklós tanár úrral együtt, aki matematikából vezetett be minket a pedagógia, a nevelés olyan rejtelmeibe, mélységeibe, amelyet csak a legnagyobb pedagógusok Ismerhetnek. Köszönök nektek mindent! Azon a lassan 20 évvel ezelőtti reggelen kezdődött el a folyamat, amel3mek eredményeként ma már igazgatóként kell megállnom a helyem. Lassacskán megismerhettem ennek az intézménynek az utolsó szegletét is, együtt lélegezhetek vele nap mint nap. Nagy örömmel figyelhettem, ületve az itt tevékenykedő diákokkal, szülőkkel, munkatársakkal, partnerekkel együtt alakíthattam közelmúltját, formálhatom jelenét s talán jövőjét is, bízva az újabb sikeres 50 esztendőben. 1956-ban indult iskolánk története. Gondolták-e az akkori vezetők, pedagógusok, hogy milyen intézmény válik évek során az újonnan létrehozott, akkor 12. Számú Általános Iskolából? Az induló 16 tanulócsoport 537 tanulója mit csinál most, 56-64 évesen? Mi lehet azokkal a gyerekekkel, akik bár szintén ennek az iskolának a padjait koptatták, de már gyakorlós diáknak (1962-től) vagy éppen 2-es gyakorlósnak (1970-től) vallhatták magukat. Néhányukról megtudhatunk egy-két érdekességet a következő lapokon. Remélem, képet kaphat majd a Kedves Olvasó arról is, hogy mit is jelent most, 2006-ban 50 évvel az alapítás után apáczals diáknak, pedagógusnak, szülőnek lenni. Megfogható lesz a szándék, amely jellemzi az itt folyó munkát: „Mindenekelőtt a legmagasabb célt tűzd magad elé!" (Apáczai Csere János). Bízom benne, hogy a sorokból kiérződik majd az a szellemiség, ami az első tanítási nap óta eltelt közel tizennyolcezer napon adódott össze valamennyi tanítvány, szülő és nevelő hangjából, gondolataiból, tetteiből. 50 év munkájának eredményeként ma 840 tanulót nevel és oktat 78 pedagógus, akiknek a munkáját 14 munkatárs segíti. Iskolánk célja, hogy boldog gyermekekkel találkozzunk mindennap, és konstruktív életvezetést alakítsunk ki tanítványainkban, azaz olyan életvitelt, amely egyénileg is eredményes és szociálisan is értékes.