Képes híradás Budapest pereméről [antikvár]

Részlet: "Bevezető i. A világ állandóan forgó pillanat-kaleidoszkóp. (Kalosz, eidosz, szkóp, görögből szabadon: szép formákat láttató.) Ebben a játékos, színes forgatagban a jelen pillanatról pillanatra változik és az előző pillanat mindig a múlté. A következőkről pedig (a jövő új formáiról - pillanatairól) mit sem tudunk. Talán ezért is gyűjtjük, szelektáljuk, soroljuk időrendbe, vagy más rendszerekbe a múltból fennmaradt, megőrzött, kiásott töredékeket, hátha így sejtésünk lesz a jövőről. Az esetlegesen kavargó pillanatok (formák) történetté állnak össze, és mindeközben nem igazán értjük, milyen szelekció szerint marad fenn valami egy rég elporladt hús-vér ember anyagtalannak tűnő gondolataiból, terveiből, tetteinek mozgatórugójáról. Tudjuk-e igazán, ki volt az az ember valójában, akiről „megfellebbezhetetlenül" okos gondolatainkat közöljük? Például: ki volt valójában az az ember, akinek monogramos pecsétnyomója az íróasztalomon áll? Tudom a nevét, tudom, hogy milyen rokonságban áll velem, iratok maradtak fenn tőle, fotográfiák mutatják a mosolyát. És tudom, hol készült (Karlsbadban) ez a rám maradt, piciny, „szép formát láttató", nevet is jelző tárgy, látom a nyelét díszítő apró, színes kövecseket, a zöld, sárga, homokszín, szép csiszolt formákat, de nem ismerem a titkukat. Epe- vagy vesekövek, egy élet nehéz pillanatainak lerakódásai, egy ember érzéseinek megkövesedése a benne végbement kémiai folyamatok által. Lecsiszolva, bronz foglalatba zárva. Kőbe zárt, látens történelem."