Keszthely [antikvár]

Bevezető ogy kerültünk a feleségemmel annyi évtized után Budapestről Keszthelyre, egy kis tornyos házacskába a piac alján s három sűrű fenyővel a kertben? Illúzióból. E század elején nyugdíjasok lettünk, s elhatároztuk, hogy űj életet kezdünk valahol vidéken, vízparton. Közrejátszott ebben a főváros Demszky uralma alatti romlása is: néha már-már a ceau§escui Bukarestre emlékeztetett. Általában a nyugdíjazást követően egy jobb, értelmesebb világba kívánkozik az ember, s ha fővárosi, a vidéket választja. Mivel lányunk vezette Keszthelyen a fenékpusztai ásatásokat, meglátogattuk, s amikor egy séta alkalmával rábukkantunk arra a házra, amelyik az ízlésünkhöz igazodott, megvettük. (Egy műszaki rajz szerint a ház már 1927-ben állt.) Az élet édessége, a la douceur de la vie - ahogy a franciák mondják s csak a németek tudják eltorzítani -mindennél fontosabb életszükséglet. Süssön a nap és legyen kék az ég. Az éghajlat legyen különleges és enyhe,