Kölcsönhatások [antikvár]

Preambulum „A kultúra a szellemi szabadság területe, amely nem tűr védővámokat!' (Báró Wlassics Gyula) Úgy tartják, hogy minden előadás egyszeri produktum. Az előadó mondandóját pontosan ugyanúgy, még egyszer aligha képes, tudja megismételni. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy az ismeretközlés hagyományos formája személyes és személyfüggő és fontos műfaj még ebben a medializált világban is. Az elmúlt évtizedekben az előadás, mint módszer gyakorta megkérdőjeleződött. Különösen az elektronikus alapú informatikai rendszerek hívei tartották korszerűtlennek, avíttnak. Az ismeretközlés ősi, köznapi formája azonban újra és újra bizonyította létjogosultságát és nélkülözhetetlen voltát. Az előadás nemcsak hatékonyan képes hozzájárulni a recepciót segítő „első és további lépcsőfok megtételéhez", hanem szerves részét képezheti az alkotói folyamatnak is. Az egyetemi oktató-kutató eme különösen fontos ismeretközlő módszere egyben az alkotás egyik kreatív eszköze. Az előadás feltételeket teremt a hallgatóság közvetlen visszajelzéséhez, a jelenlévők azonnali vélemény nyilvánításához, miközben lehetővé teszi, hogy az előadó a nyilvánosság előtt tanako-dóan-alkotó módon hangosan gondolkodjon. A kötet a kultúraközvetítés elméleti kérdéseit taglaló konferenciákon, illetve egyetemeken tartott előadások szerkesztett, kiegészített, bővített változatait, az elhangzottak fontosabb gondolatmeneteit tartalmazza. A civilizációkkal és a kultúrákkal foglalkozó okfejtések azt hangsúlyozzák, hogy mindkét szféra egyszerre megtartó, mozgató és éltető erő. Az emberiség innovációs „bankjai" és terepei. A civilizációk és a különböző kultúrák jelentik az egyének számára annyira szükséges identitástudatot is, melyek hiányában aligha alakulhatna ki tértől és időtől függetlenül létező összetartozó érzés, közösségi magatartás, amely az egymást személyesen talán soha meg nem ismerő emberek esetében értékekben, nyelvben, szokásokban, énekekben, mítoszokban és szimbólumokban jelenlévő, vagy csupán génekben rejtőzködő örökségeknek nevezett sajátosságokban fogalmazódik meg. A közösségekről szóló előadások lényege abban összegezhető, hogy a természetes emberi közösségek nemcsak fenntartói, hanem formálói is a társadalmaknak. Valamennyi előadás abból indul ki, hogy a közösségek és a kultúrák szorosan összefüggő fogalmak, ezért aligha i'