Körmend a hadtörténelemben [antikvár]

Bevezető Tisztelt Olvasó! A könyvek jelentéktelen részét kitevő bevezetők nem igen tarthatnak igényt az átlagos olvasó érdeklődésére, noha jelentősen segíthetik a miivel kapcsolatos attitűd kialakulását. Megtisztelő lehetőségként értékelem, hogy gyakorló - kutató hadtörténészek kutatási eredményéhez írhattam bevezető gondolatokat. E mű megjelenése, a kutatások közzététele újszerű, feltétlenül igényt tarthat az objektív -, történeti múlt iránt érdeklődők figyelmére. Újszerű történeti írások adatnak közre. A szerzők megszabadulva az elmúlt évtizedek ki nem mondott, le nem írt tendenciózusan átideologizált történelmet fehéren-feketén láttató, óvatos vagy szándékosan csúsztató históriaírói kényszertől, elfogulatlanul, el nem kötelezetten az objektív valóságot mutatják be. A kötet megjelenése azért is szerencsés, mert időtálló ismereteket ad. A leírtakat már nem kell átértékelnünk mint több olyan szakaszát és eseményét történelmünknek, amelyet eddig a nemzeti értékeink szempontjából egysíkúan ítéltünk meg. A kötetnek találó a címválasztása, hiszen a város a történelem során ugyan hadat nem viselt, de a hadtörténelemben van helye. Hiszen a város körül, s a városban is csaptak össze hadak, s volt a város dicső hadak székhelye, főhadiszállása, s - hadiokokból - többször felégettetett. A város tanúja volt Mátyás király hívei vereségének, s röviddel azt követően győzelmüknek is. A kötet szerzői nem csak a tények összegyűjtői, de históriásat a történelmet alakító itt élt, vagy innen elszármazott neves embereknek is, megörökítve tetteiket, s azok eredményeit is. A város történetében megismerhető a „ torony", majd a vár-, a várkastély megjelenése, éppúgy mint azok pusztulása. Kiemelkedő eseménye Körmend és környékének a hadtörténelemben az 1664. évi körmendi csata, mely során a keresztény csapatok az év júliusában a Rábára és a város erődítéseire támaszkodva megakadályozták a török fősereg folyón történő átkelési kísérletét. Hivatkozva előző kijelentésemre, miszerint a magyar nemzeti történelem néhány szakaszát át kell értékelnünk, s el kell feledni az egyoldalú, leegyszerűsített „történelmi ismereteket", a kötetből megtudható, hogy Körmend városa a 150 évi török uralom alatt nem szenvedett összesen annyi kárt, mint a Rákócziak szabadságharc 1704-1709 közötti csatározásai időszakában. Ezt tetőzte be a körmendi végvár 1708 tavaszi lerombolása Eszterházy Antal kuruc generális parancsára. Gondosan írták meg a szerzők a különböző korokban csatákba induló csapatok körmendi részei történetét is. így tanulmányozható az 1848-ban Körmendről a déli határ biztosítására indult nemzetőr zászlóalj, a szabadságharcban részt vett körmendi honvédek emléke mellett a két világháború küzdelmeiben hősként vagy áldozatként küzdő alakulatok tevékenysége, története is. A kötet történészi hűséggel tényekre építkezik, nem ferdít. Feltétlen elismerésre méltó a szerzők azon vállalkozása, amellyel a hadtörténelmi emlékeket Körmend város történetébe szerkesztve írták meg, olyan mértékletességgel, amit a mindenkori európai