Legendák földjén [antikvár]

Megérteni a történelmet, megérinteni a múltat, megérezni a régen volt századok hangulatát nem lehet akárhol. Még a legpatinásabb könyvtárak, még a legjobb könyvek sem vihetnek olyan közel, mint a valóságos történelmi terek. Szűk altemplomokban, omladozó várfalak tövében, széljárta, kopjafás csatatereken bátrabban tárulkozik fel múlt, könnyebb a befogadás, a megértés, a tények közti hézagokat merészebben tölti ki a képzelet. Soha nem volt még szükség annyira az ilyen terekre, mint most, a 21. század egyre inkább virtuálissá váló világában. Ópusztaszer, a Park ilyen történelmi tér. Trogmayer elvtárs, ássa ki a honfoglalást! " - Erdei Ferencnek ezzel a félig komoly, félig tréfás mondatával kezdődött az a 35 év, amelyről most emlékezünk. Erdei Ferenc álmodta meg a nemzeti történeti emlékparkot is a magyar történelem kétszeresen, Anonymus legendás gestája, és az 1945. márciusi földosztás által megjelölt Szerre. Az emlékpark gondolata talán kilenc évtizeddel korábban fogalmazódott meg először. Göndöcs Benedek címzetes pusztaszeri apát és gyulai plébános 1882-ben azt írta, hogy ...ha a történelem és hagyomány által kegyelettel kijelölt helyen, mintegy százholdnyi térségen egy nagyobb szerű díszkert - park - alkottatnék (...), hogy a nemzet évezredes ünnepélyén ne legyen elhagyatott, sivár és jeltelen az a hely, a hol a magyar alkotmány első oltárára tevék le az ősök áldozataikat." A plébános úr leveléhez persze kellett egy fontos előzmény, Anonymus legendás gestája. Szelíd mosoly kíséretében azt is mondhatnánk, hogy a névtelen jegyző tette a legtöbbet az emlékparkért, amikor Árpád vezért és vitézeit Zalán legyőzése után 34 napig itt állomásoztatta a Gyümölcsény erdő mellett.