Lelke üdvére állította... [antikvár]

A kereszt, a keresztény katolikus hívők legelterjedtebb és legszentebb jelképe Krisztus emberi halálára utal, aki kereszthalálával megváltotta az emberiséget az örök haláltól. Figyelmezteti a hívőt a mindennapi élet viszontagságainak, nehézségeinek türelmes elviselésére, és a földi élet mulandóságára emlékeztet. A kereszt jelenléte a mindennapi életben, tisztelete, annak mélysége népünk vallási meggyőződésének a megnyilvánulása. A magyar nép elválaszthatatlan ereklyéje a kereszt, a kereszténység jelképe már több mint ezer éve. A nyugati kereszténység felvétele a honfoglalást követő évszázadban biztosította népünk számára a fennmaradást itt, a Kárpát-medencében. Amikor hitét védte, magát védte, amikor magyarságát védte, hitét védte. A kereszt és a haza összenőtt a nép tudatában, összenőtt az otthon fogalmával. Gondoljunk csak azokra a véreinkre, akik akarva vagy inkább akaratlanul kénytelenek voltak elhagyni őseink földjét, mi maradt meg legtovább, legmélyebben emlékezetükben: a szülői ház és a templom, kereszttel a tornyon, lehetett az csonka is, de mindig a legkedvesebb, és a harangszó. Ez volt számukra a haza.