Muratáj 1989/1. [antikvár]

Részlet: In Memoriam Szomi Pál Megrendült lélekkel, görcsös gondolatoktól terhelt érzelmekkel és lehajtott fővel állunk ravatalod előtt kedves Palink, szeretett, drága Barátunk, ahova mi is elhegyeztük a kegyelet virágait, a szlovéniai magyarok írócsoportja. Egész életed szorgos munkával telt el. Tanultál és tanítottál egyszerre; de nemcsak mint tanár, hanem mint irodalmár is. Közös cél vezetett bennünket, nemes ügyért küzdöttél velünk! Írásaid nyomán élet fel a muravidéki pannon földrészen élő népek erősen e tájhoz kötődő lelkisége, gondolatvilágunknak hagyományőrző és a jövőben bízó reménye, a hetési-göcseji-őrségi emberek egyenjogúságra, békére és boldogságra vágyó humánus eszmeisége.