"Nagyapa, ki volt Szabó Ervin?" [antikvár]

ELÖSZO Amikor Krassó György és társai 1989. július 14-én Budapesten a Münnich Ferenc utcát „visszakeresztelték" Nádor utcára, az esemény a rendszerváltozás egyik ikonikus pillanataként vonult be a magyar történelembe. Egy évvel a szimbolikus tettet követően a belvárosi utca hivatalosan is visszakapta eredeti nevét. Talán kevesen gondolták volna akkor, hogy 30 évvel később - még ha Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 7. elnöke többé nem is szerepel a névadók között - közel ezer olyan utcanév létezhet majd Magyarországon, melyek a kommunista önkényuralmat éltetik. Ennek a megdöbbenésnek tudható be a kötetünknek szánt, nem véletlenül kissé provokatív címadás, amely egy nagyon is valós problémára hívja fel a figyelmet: újabb és újabb nemzedékek nőnek fel a kommunista elnyomókról elnevezett utcákban, iskolákban, mit sem törődve a vörös rémuralom áldozatainak, kárvallottjainak emlékével, érzékenységével. Miután a jobboldali pártok 2010-ben alkotmányozó többségre tettek szert a választópolgárok felhatalmazásából, hosszas társadalmi előkészítést követően megszületett az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló 2012. évi CLXVII. törvény, amely több jogszabályt - köztük az önkormányzati törvényt - módosítva általános érvénnyel kimondta a XX. századi önkényuralmi rendszer utca- és intézményneveinek tilalmát. Akkoriban háromezerre volt tehető a kommunista rendszerből megöröklött, tilalomba ütköző közterületi elnevezések száma. A 2013. január l-jén hatályba lépett jogszabály és az egyéves türelmi idő leteltének hatására országszerte megindult átnevezések üteme