Negyedszázad után [antikvár]

KÖSZÖNTÉS Arra kért Hegedűs Lajos, a szövetkezet elnöke, hogy előszót, bevezetőfélét írjak az Erdei Ferenc Termelőszövetkezetről szóló könyvükbe. Az előszónak régiek a műfaji követelményei. Ügy tartják, hogy feladata: kedvet támasztani az elolvasásra, méltatni az írás tárgyát, körülményeit, bemutatni esetleg a szerzőjét. Jóllehet, minderre most nincs szükség, mégis vállaltam, hogy köszöntsem az olvasót. Szeretnék ennek okairól szólni. Mindenekelőtt arról, hogy miként szereztem ismereteket Hartáról. Előbb hallottam a hartai emberekről, minthogy a faluban jártam volna. Az itteni szövetkezetek régi vezetőinek szavából ismerkedtem először Hartával, országos termelőszövetkezeti tanácskozásokon, még a hatvanas években. Illett rájuk a mondás: oda kellett figyelni arra, amit — és ahogyan — mondtak. Oláh Pali bácsi, a Lenin hajdani elnöke, mint országgyűlési képviselő is jól élt a megmondás, szótemelés lehetőségével. A faluval való későbbi személyes találkozásom igazolta az előzőleg kialakított képet. A hetvenes években már olyan községet ismerhettem meg, amely ad saját múltjára, racionálisan szervezi mindennapjait és józanul építi holnapját. Hagyományt és korszerűséget tud ötvözni, s ebben nagyszerű segítői támadtak a pedagógusokban, más értelmiségiekben és olyan lokálpatriótákban, mint Himpelmann Péter, a népművészet mestere, vagy Rétfalvi Teofil, nyugalmazott pedagógus. Mindez önmagában elégséges lett volna arra, hogy örömmel fogadjam el az ilyen formában való találkozási alkalmat is Hartával, e kétnyelvű faluval. Van más ok is. Arról a szövetkezetről szól ez az írás, amely elsőnek vette fel az országban Erdei Ferenc nevét. Annak a tudósnak, írónak, politikusnak, egyszóval: embernek a nevét, akiről, immár évekkel halála után, a következőket olvashattuk a Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti folyóiratában, a Társadalmi Szemlében: „ kellő történelmi távlatból még jobban megítélhető lesz, hogy négy évtizedes közéleti és tudományos munkásságának végső summázata alapján életműve a magyar progresszió legnagyobb alakjaival vethető egybe." (Társadalmi Szemle, 1983. 5. szám, 94. oldal.)