Néprajzi emlékek Beregből és Szatmárból [antikvár]

A megjelent kötettel Csiszár Árpád emlékének szeretnénk adózni, aki 2002. március 8-án lett volna 90 éves. Ma divat úgy köszönteni vagy emlékezni kollégáinkra, hogy ismerősök, tisztelők adnak közre egy-egy munkát, tanulmányt az emlékkötethez. Hogy mi mégsem ezt tesszük, annak egyszerű oka van. Múzeumalapító református papként Csiszár Árpádnak kevés lehetősége adódott a publikálásra. Nem azért mert riem tudott volna megbirkózni vele, hiszen közismert volt hallatlan nagy mtmkabírása, haláláig nagy vitalitása, hallatlan lexikális tudása. Megjelent munkái is komoly, megalapozottságtikról voltak közismertek. Mégis egy-egy kézirata évekig hányódott, sőt olyan is volt. hogy a kiváló lektori vélemény ellenére a munka megjelenésére hét évet kellett várnia. Ez jelzés volt számára, és item látta értelmét annak, hogy a publikálásért, a személyes elismertségéért harcoljon. Úgy érezte, hogy az, amit el akart érni, azt a Beregi Múzeum létrehozásával elérte. Sikerült a tárgyi anyag megmentésével a beregi táj miUtjának kulturális értékeire ráirányítani a figyelmet és boldog volt, hogy tapasztalatait, tudását széltében, hosszában mindenkinek elmondhatta. A helyzetét tudomásul vette és új utakat, lehetőségeket keresett. Csak tigy írta - majd miután 1980-tól a látását elvesztette diktálta azt, ami a fejében volt, azzal az elhatározással, hogy majd jó lesz valamire, hátha valakinek még szüksége lesz rá. így volt az egyházi jegyzőkönyvekkel is. Amíg tehette, gépelte, másolta, néha rendszerezte kifogyhatatlan adatbázisukat. Ezekből a majdnem kész, félig kész írásokból állt az.tán össze a Beregi Múzeum adattára. A publikálási nehézségek és a meglévő publikálatlan, de forrásértékű anyag, kényszerítő erőként nehezedett ránk és arra inspirált bennünket, hogy ezekből a kéziratokból, visszaemlékezésekből válogassunk össze egy csokorra valót.