Növényvédelmi Tanszék története (1920-1995) [antikvár]

ElőszóEgy-egy jelentős (főleg történeti) munka előszavát megírni mindig felemelően szép és megtisztelő feladat. Különösen a jelen esetben, mert e sorok íróját évtizedek óta tartó nagyon sok élmény köti az Agrártudományi Egyetem Növényvédelemtani Tanszékéhez. Kezdve attól a naptól, előbb, mint a mostani tanszék jogelődjének (a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Osztályának Növényélet- és Kórtani Intézetének) szakkörös hallgatója. Majd folytatva ugyanott, mint egyetemi tanársegéd, azt követően doktorandusza, még később mint meghívott előadója vehettem részt a nagy múltú tanszék munkájában. Ráadásul mind a ketten a Tanszék és csekélységem azonos korúak, 75 évesek vagyunk!Minden tudományág és azt művelő tanszék életét egy-másikkal egybevetni, összehasonlítani, minőségi különbséget tenni nem lehet. Különösen áll ez a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növényvédelemtani Tanszékére. Hiszen maga a Növényvédelemtan eléggé gyűjtőfogalom. Leginkább az ember- és az állat-orvostudománnyal hasonlítható össze. Számos, teljesen önálló résztudományokból állhatott egybe: Elég ha csak" a növénykórtani részére gondolunk, ahova vírusok, viroidok, baktériumok, mikroszkopikus gombák okozta növényi betegségek, ráadásul a virágos élősködők is tartozhatnak. Sőt egyes rendszerezők - helytelenül - még a fonálférgeket is a növénykórtan tárgykörébe sorolják. Hasonló mondható el a kártevő állatokkal kapcsolatban is, ahol fonálférgek, csigák, rákok, rovarok, atkák, gerincesek egyaránt helyet kapnak. A térparazita gyomok és egyéb károsítok elleni ökológiai, biológiai; kémiai védekezési eljárások összehangolása, továbbá a vele kapcsolatos gépesítési, prognosztikai ökonómiai, jogi, környezetvédelmi stb. kérdések felvetése és megoldása is a növényvédelem feladatkörét képezi.Mindezek után nem nehéz elfogadni azt, hogy e sajátos tudományágat művelő oktatók, kutatók, mint tanszéki munkatársak mindig súlyos feladatok sokaságát vállalták. Ezeknek a történetét pontosan, az egyes korok, események változásait, szemléletét is mindig hűen tükrözve megírni úgy, hogy minden - látszólagos - apróságnak mondható kérdésekre [pl. a tanszék szervezése, annak előzményei és körülményei: az oktatás; a kutatás és más tudományos tevékenység: laboratóriumi és üzemi gyakorlatok; szemléltető anyagok fejlesztése; tankönyvek; jegyzetek írása; a munka személyi (szellemi) feltételei: vizsgáztatás; a tanszékvezetők rövid életrajza; a postgraduális képzés szervezése, annak feltételeinek megteremtése: doktori ügyek; hazai és külföldi aspiránsok képzése; szakértői és szaktanácsadói tevékenység, újítások, szabadalmak és tJálmányok; belföldi és külföldi tanulmányutak és kapcsolatok; tudományos rendezvények; könyvtári ügyek; tudományi tevékenység szakmai elismerései] is részletesen kitérjen, nyomasztóan nehéz és igen nagy feladat annak, aki ezt a színes palettájú tanszéki történetet íi-ásba kívánja foglalni.Mindezt dr. Huzián László ny. egyetemi docens úr magára vállalta. Keresve sem lehetett volna jobb krónikást találni! A rá mindig annyira jellemző pontosság és hitelességre való törekvése hatalmas anyagot öntött - olvasmányosan is -kellő formába. Ezért Öt nagyrabecsülés és elismerés illeti.A mai tanszék alapjait a világhírű dr. Schilberszky Károly rakta le és indította el azon az úton, amit már viszonylag (látszólag) könnyű volt követni és tovább építeni. Schilberszky professzor úr egyetlen léladatot tűzött maga és munkatársai elé: a kutatás és oktatás kettősségét. így jött létre az a szellemű tanszék, amelyet már az indulás korai éveiben is messzemenően itthon és külföldön is egyaránt ismertek és elismertek. Utódai az O szellemében folytatták és folytatják azt a munkát, amelyet a ma már 75 éves tanszéktől joggal várnak a szakmai körökben. Az sem véletlen, hogy a tanszék már annyi kiválóságot adott a nemzetgazdaságnak. Legyen e helyütt elegendően csak" azok nevét említeni, akik már nincsenek az élők sorában: Schilberszky Károlyt Kövessi Ferenc majd3ii l