Őrség [antikvár]

Jó napot, Őrség! Választott szűkebb hazám, jó napot! Ezek a képek téged mutatnak. Múltaddal, jeleneddel és azzal a jövővel, amit előlegezek neked. Nagy utat jártál be, Őrség, az alatt a másfél évtized alatt, amióta ismerlek. Szép voltál akkor is, hiszen az első találkozás óta fogva tartasz, de elhagyatottan voltál szép, tanácstalanul, múltadnak kiszolgáltatottan. Foglya voltál a füstös kemencék világának, csak a napi küzdelmet ismerted. Mikor fedezted fel a jövőt? Mert jelened ettől a perctől lett igény a jobb életre. Amikor először láttam az Őrséget, akkor a Kerka patakban még összetört edények hevertek. A lerázni akart múlt nyűgei. A változtatni akarás belső kényszere ártatlan tárgyakon csattant. Majd elkövetkeztek az újrafelfedezés évei, amikor mindaz, amit innen elhordtak, visszamenőleg is értékké nemesült. Újra kezdték becsülni a nagyapák korsóit és a kezekbe visszaidézték a múlt mozdulatait.