Otthon, Bagamérban [antikvár]

Részlet a könyvből:"Bagamér. Ismét itthon köszöntöm a húsvétot, s ahogyan elnézem a falut, a tisztára sepert udvarok, kapualjak már messziről hirdetik az ünnepet. A harangok ünnepélyes bugására megnyílnak az ajtók. Komoly, fekete ruhás parasztok lépdelnek az utcán. Csoportokba verődnek, pipáznak és egymásra köszöntik a boldog ünnepeket. Húsvétkor mindenki templomba megy. Még az is, aki a szürke vasárnapok áhítatát egész télen át nem érezte. Most azonban a ragyogó bárányfelhős ég alatt, a fakadó rügyek, a feltörő diadalmas élet ünnepén, előkeresi ódon zsoltárát és telt szívvel énekli az E húsvét ünnepében kezdetű ősi éneket. A kántor ünnepi előjátékkal köszönti az ünnepet orgonáján. A pap napok óta csiszolja ünnepi beszédét, s az Úr asztalán, mint mindig, most is ott fehérlik a kenyér.A kép ugyanaz. Az arcok kissé megfakultak, mélyebbek lettek a ráncok, az áhítat ugyanaz maradt. A tavasz éppúgy ontja bőségszarujából az élet serkedését, a megtárult földből is kifordul az élet, mint máskor. Pattannak a rügyek, felzsibong a télen dermedt élet, és a húsvéti vidám kacagás sem fagyott le az emberek ajkáról."