Pécs [antikvár]

Részlet:Ágoston ZoltánA Konzum fölött az égFotó és szöveg együttesében általában vagy az utóbbi dominál, s akkor a kép nem más, mint illusztráció, vagy a kép az elsődleges, s akkor az írás a képaláírás, a képeknek alárendelt magyarázat szerepére szorítkozik csupán. E kettő viszonya a legritkább esetben kiegyenlített, amikor tehát az autonóm kép és szöveg egyenrangú médiumként próbál az olvasóhoz szólni. Mindegyik a saját eszközeivel, s anélkül, hogy a másik fölé akarna kerekedni. Mi több, épp egymás hatását kívánják erősíteni. E könyv létrehozását kétségtelenül kép és írás dialógusának eszméje vezérelte, noha a közvetlen kapcsolódási pontok nem azonnal tárulnak föl.Kivéve azt az egyet, hogy tüzetes vizsgálódás nélkül, az első lapozgatás alkalmával is világossá válik az olvasó számára: ezek a képek Pécset örökítik meg valamiképpen. Aztán ha következő lépésként beleolvas az írásokba, ott is találkozhat pécsi motívumokkal, bár ezek olykor kevésbé látványosak és azonosíthatóak, mint némely evidens városképi elem. A könyvvel ismerkedő érdeklődő számára csekély idő múltán is világossá válik, hogy nem bédekkert tart a kezében, ez a kötet nem a turisztika, a városimage céljait szolgálja. Anyaga nem külső megrendelésre készült, sem ideológiai, sem üzleti szempontok nem vezérlik az alkotókat, akik ugyan a pécsi Focus csoport tagjai valamennyien, ám - s ezt róluk szólva többen szóvá tették már - egymástól is meglehetősen eltérő habitusú képkészítők. S akkor még nem beszéltünk Méhes Károly prózáiról, amelyek már nyelvi megformálásuknál fogva is különböznek amazoktól.A kötetbe csak fekete-fehér képek kerültek. így nem látjuk majd sem a rózsa szirmának rózsaszínét, sem a reklámok bárgyú pinkjét. És nem láthatjuk majd a bronzbarnára sült, hatalmas mellű lányokat, akikkel épp eladni akarnak valamit, bármit. De nem látjuk majd a tenger igéző kékjét sem, a mediterrán álmot. Viszont látni fogjuk, amit tudunk jól, bár nem mindig akarunk tudomást venni róla, hogy nem csak a napos oldal létezik, hanem az árnyékos is.És erről aligha tud többet mondani bármi a fényképészetnél. S hogy a kettő nincs meg egymás nélkül, tehát nem a gnosztikusok vagy a romantikus regények jó - rossz ellentétét képezi le fény és árnyék viszonya.Cseri Lászlófotóinak egy részén a város legismertebb részletei láthatók, de pusztán felsejlő háttérként, sőt ködbe burkolva. A kép témája egy-egy arra járó. E képek esetében is - talán a csoport tagjai közül nála a legerősebben - érzékelhető az utómunka hatása, ami manapság számítógépes beavatkozást jelent. Gyakran a kiemelendő alakra, képi hangsúlyra erősebb fény vetül, míg a hátteret kontraszt nélküli szürkébe úsztatja. Baljós ködök és fények, nyugtalanító látványok. Mind a témákat, mind a megformálás módját illetően talán a leginkább autonóm fotók ezek a kötetben. E vonulat szélső pontjaiként a pusztulás képeit látjuk, egy épület maradékát, amelynek falára - bizonyára fiatalok - a punkok alaptételét mázolták: NINCS JÖVŐ". Más képein erős, súrolt fénybe állítja tárgyát, rendszerint egy-egy utcarészletet, homlokzatot, ami a megszokott látványt is képes erősen átalakítani, s a barátságosabb átmeneteket teremtő szórt fény helyett keményebb kontrasztokat eredményez.Talán Cseri fotóin találjuk a legtöbb kulturális utalást - mely mögött azt az elgondolást sejthetjük, hogy a város igen nagy részben kultúrája révén azonosítható -, s témáit olykora művészetből meríti. Hol az elmúlt néhány évtized fontos alkotóitól, mint Martyn Ferenc, Schaár Erzsébet, Kígyós Sándor vagy Varga Imre, hol pedig a történeti múltból, mint például a Zsolnay Negyed épületszobrai vagy Kiss György Szepesy szobra esetében. A régi és a modern együttélését a felújított Zsolnay Negyed egykori és új épületeinek felvételeivel teszi érzékletessé. Ugyancsak igenjellemzőekésa várost is jól karakterizálják az Ágoston tér vagy a Tettye utca környékének fotói, amelyek Pécs