Pedagógusok arcképcsarnoka 2005 [antikvár]

Előszóa sorozatunk negyedik kötetéhezArcképcsarnok sorozatunk immár negyedik kötetével lép a nyilvánosság elé egyesületünk. Az érdeklődő olvasó 93 szerző munkája révén 107 egykori pályatársunk arcképvázlatát ismerheti meg. Emlékezetük megörökítése a volt tanítványaik, egykori munkatársaik és tisztelőik nagyra becsülését fejezi ki pedagógiai és tudományos munkásságuk iránt. De nem kevésbé tartjuk fontosnak emberi magatartásuk, karakterük megjelenítését, számos esetben éppen példaértékük miatt.Úgy véljük, a kötetek gyarapodásával egy kedvező szemléleti változás kibontakozásának körvonalai is megjelennek, több irányban is.Mindenekelőtt arra gondolhatunk, hogy a pedagógus-életpályák ilyen mértékű nyilvános bemutatása nem maradhat befolyásoló hatás nélkül a társadalmi környezetre. Elsősorban arra a szíí-kebb emberi közösségre, amelyben egykori pályatársunk élt, dolgozott és közmegbecsülést vívott ki. Kulturális tevékenysége gyakran az egész településre kihatott, s formálta annak szellemi és erkölcsi arculatát. Talán a szaporodó posztumusz elismerések törlesztnek valamit a velük szembeni adósságból.Ahogy gyarapodnak az arcképvázlatok, egyre inkább kitárul a vidéki Magyarország kincsesládája az oktatás területén. Egymás után sorjáznak a múlt homályából a vidéken dolgozó nagy tudású, tehetséges pedagógusok, tudós-tanárok, akik az átlagost meghaladó miíveltséggel, hivatásuk iránti alázattal végezték szolgálatukat, egyéni ambícióikat alárendelve a tanítás, nevelés, és a népművelés fárasztó, de nem mindig látványos munkájának.Első kötetünkben térben és időben még következetesen megvontuk az arcképcsarnokban szereplök körét. A növekvő igények azonban ma már szétfeszítik ezt a keretet, s kötetünk nem csak hatásában, de tartalmában is kilépett a korábbi medréből. Tartalma időben közel kétszázadnyira visszanyúlik, térben pedig jóval túllépte régiónk határát.A mennyiségi változások mellett jó érzésekkel kell szólni az arcképvázlatok minőségi színvonalának emelkedéséről is. Ehhez kiemelten hozzájárultak az OTKA keretében készült, tudományos igényeknek is teljes mértékben megfelelő névcikkek.Az eddig megjelent négy kötetünkben közel félezer pedagógus életútját mutattuk be, s egyben méltattuk munkásságukat. Ezzel elértük azt a fizikában ismert kritikus tömeget", amely alkalmas forrásbázist képez, hogy oktatáspolitikai megközelítésű elemzések készüljenek arról a korról, amelyben egykori pályatársaink helytálltak. Fontosnak tartjuk az egyes személy sorsának alakulását, de még fontosabbnak a sok ezres pedagógus-közösségek, s az őket övező társadalmi környezet helyzetének megismerését.Az oktatás területén, annak minden szintjén, mostanában gyakori megemlékezések, évfordulós ünnepi alkalmak, iskolai évkönyvek gyarapodása azt jelzik, hogy a pedagógus-társadalom, de a neveléstudomány is, nem csupán számon tartja múltját, hanem a kiemelkedő pedagógusok munkájának megismertetésével, és megörökítésével építeni is kíván azokra. Erre törekszik egyesületünk is a maga igen szerény eszközeivel és lehetőségeivel. Ezért bővítettük célrendszerünket és ennek következményeként változtattuk nevünket az ez évi májusi közgyűlésünkön. Közelebb kívánunk lépni az iskola mai világához, a már korábban felismert pedagógiai értékek hasznosításának szándékával. Számosan valljuk azt az elvet, hogy a mindenkori jelent csakis a rnúltból lehet teljesebben megismerni.A maradandó értékek és hagyományok ápolása és felhasználása nem csupán intézmények, társadalmi szervezetek vagy egy-egy kutató magánügye, hanem közös feladatunk. A múlt közös, együttes megismerése - s megbecsülése annak, ami benne megbecsülni való - azért lényeges, mert e nélkül jövőt belátni és tervezni reálisan nem lehetséges.