Pedagógusok arcképcsarnoka 2010 [antikvár]

Éppen másfél évtizede, hogy a kiemelkedő ókori filozófus, Marcus Tullius Cicero egyik gondolatát - az emlékezés, a minden dolgok kincsestára - egyesületi tevékenységünk építőkövének használva kezdtük átmenteni a feledés homályából egykori kiváló pályatársaink munkásságát az utókor számára. Tevékenységünk megemlékezésekben, emléküléseken és főleg kiadvány formájában öltött testet. Ezek között a legsikeresebbnek mondható az az arcképcsarnok-sorozat, amelynek kilencedik kötetét tartja kezében az Olvasó. E kiadványt lapozva - képletesen szólva - arcképcsarnokunk immár kilencedik termébe lép az olvasó, ahol 108 egykori pályatársunk arcképvázlatát ismerheti meg. Emlékezetük megörökítése a volt tanítványok, munkatársak és hozzátartozók tiszteletadását és posztumusz háláját fejezi ki pedagógiai tevékenységük iránt. 93 szerző emlékezése és tárgyilagosságra törekvő szándéka mutatja be életútjukat és méltatja munkásságukat, emeli ki emberi alakjuk jellemző vonásait. Az életutat bemutató és a munkásságot méltató sorok nyilván közös élmények és személyes kapcsolatok révén, valamint dokumentumok alapján és az emlékezet palettájáról kerültek az arckép vázlatba. így műfaji szempontból olvasmányos lexikonnak is tekinthető kiadványunk. Gyakran tapasztalhatjuk: rohanó és gyorsan változó, fortyogó" világunkban nagyon hamar felejtünk. Nem is kell, hogy valaki örökre eltávozzon körünkből, elég, ha nyugdíjba megy ismerős, barát, munkatárs, holnap már alig tudunk róla valamit. Ellentmondásos módon azonban cáfolni is tudjuk ezt a jelenséget. Különösen az oktatás területén gyakoriak mostanában a megemlékezések: évfordulós ünnepi alkalmak, emléktáblák avatása, iskolai évkönyvek, tantermek és iskolák elnevezésének gyarapodása jelzi, hogy a társadalom számon tartja múltját, s a kiemelkedő pedagógusok munkájának megörökítésével építeni is kíván azokra. Ennek élesztésére törekszik egyesületünk is. Egyesületünk legfőbb célja, hogy határainkon innen és túl legyen minél szélesebb körben ismertté a már eltávozott egykori pályatársaink életútja, és egyéni munkásságuk szolgáljon tanulságként és példaként egyaránt. A személyekhez köthető időálló értékek és hagyományok ápolása és felhasználása nem magánügy, hanem közérdeket szolgáló közös feladatunk. A múlt közös, együttes megismerése - s megbecsülése annak, ami benne megbecsülni való - azért lényeges, mert e nélkül a jelent reálisan értékelni, s jövőképet alkotni nem lehetséges. Ez a kiadvány azokat a pedagógusokat örökíti meg, akiknek a ma számára is van üzenetük. Pályahűséggel tették a legszebbet: felfedezték, csiszolták és óvták a fiatalokban a legnemesebb emberi értékeket az egyéni boldogulás és a közösségek javára. Sokuk emberi magatartása, s ehhez illeszkedő pedagógiai gondolkodása ma is útravalóul szolgálhat, elsősorban a pedagógus pályát választó fiatalok számára. Egykori pedagógusokról arcképvázlatok írása és sorozatban megjelenő kötetekbe foglalásuk szinte egyedülálló vállalkozásnak tekinthető. Az általunk kimunkált műfaj adataiban és a szakmai munkásság méltatásában hiteles, ugyanakkor a közvetlen kapcsolatok és kötődések révén lehetőséget kínál a személyes emlékezés ecsetvonásaival egyéni vélemények megfogalmazására is. Úgy véljük, hogy az így kirajzolódó arcképvázlat a pedagógushivatást választó emberről teljesebb és egyben gazdagabb képet ad.