Pintér Károly életútja [antikvár]

„A halottaknak sok a dolguk: ők készítik elő az életet." (Anatole Francé) Sokat élt — negyedszázad alatt. Tizennyolc éves, amikor Budapesten megismerte a szocializmus igazságait. Alig tölti be a huszonkettőt — egyszerű kőművessegédként — visszakerül Székesfehérvárra, szülővárosába, tanítani. Mert tanított. Barátait, elvtársait — osztályát. Azokat, akikkel élt, azokat, akikért élt. A harcban, küzdelemben — és a vele járó börtönökben — kezdte ki és terítette le a halál. Huszonhat éves volt. Szocialista. Nem tévedhetetlen, nem fellebbezhetetlen. Sorsa, élete szükségképpen magán viselte a századfordulófeörüli évek munkásmozgalmának fogyatékosságait, korlátait. De mindvégig tiszta szándék vezette, hittel, meggyőződéssel. 1880. február 15-én született. Abban az évben, amikor Budapesten létrejött — Frankéi Leó vezetésével — a magyar proletáriátus első jelentős pártja. Első szocialista szervezetnek az 1868-ban alakult Altalános Munkásegyletet tekintjük a magyar munkásmozgalom történetében. Lassalle káros tanítása — amely az ösztönösséggel és az önsegélyezéssel szemben haladást jelentett — ezt követően terjedt el nálunk, s nagyban hozzájárult az önálló proletármozgalom késéséhez. Következményeit megta- U láljuk az I. Internacionálé és a párizsi kommün után is, a 70-es évek pártalakító harcaiban. A marxista munkáspárt kereteit hazánkban Frankéi teremtette meg. Azokban az években, amikor a kapitalizmus világszerte gyorsan fejlő- f . dött, világrendszerré vált. Ugyanakikor kiéleződött az egyenlőtlen fejlő-dés, amely egyes országok ipari lemaradásában, mások gyors előretörésében, illetve a gyarmatokért folytatott versengésben fejeződött ki.