Régi idők - régi emberek [antikvár]

Részlet a műből: "Régi idők Makói koldusok és más félkézkalmárok a 18. században A mai nemzedék - szerencsére - már nem ismer koldusokat. Csak az idősebbek elbeszéléseiből hallhatott arról, hogy régen a forgalmas utcasarkokat rongyos és sokszor szerencsétlen nyomorékok szállták meg, akik rimánkodva fordultak a járókelők szánalmához alamizsnáért. Szocialista társadalmunk megerősödésével a házról házra kéregető koldusok is kivesztek, mert öreg, elhagyott vagy magukkal tehetetlen polgártársaink mindnyájan fedelet találhatnak szociális otthonaikban. A kétszáz év előtti feudális világban persze egészen más viszonyok uralkodtak országszerte - így Makón is-, mint ma. Akkor még nem voltak olyan országos törvények, melyek az élet apróbb kérdéseit is szabályozták volna, tehát a városi tanácsra hárult az a feladat, hogy a felmerülő ügyekben intézkedjék. Többször előfordult ugyanis, hogy koldulás érve alatt olyan elemek szivárogtak be a városba, akik a polgárok vagyon-, sőt életbiztonságát is fenyegették."