Sátoraljaújhely - Pálos-piarista templom [antikvár]

Részlet a könyvből:Az ország északkeleti csücskében a Sátor-hegy lábánál fekvőSátoraljaújhely első ismert neve Sátorhalma volt. A tatárjárás után újjáépült település 1261-ben kapott városi kiváltságokat, mai nevével először III. András 1291-es oklevelében találkozunk. Az Árpád-korban, majd az Anjouk idején szépen gyarapodó várost súlyos csapás éri a török háborúk során, 1566-ban kifosztják és felgyújtják a török- tatár csapatok. A következő évszázad sem hoz nyugalmat, a szőlő- és bortermelése vásarai, a Kassa fele irányuló kereskedelme révén jó adottságokkal rendelkező település megszenvedi a Bocskai-, Thököly-, Rákóczi-féle szabadságharcok és az ezekkel párosuló katolikus-protestáns vallási ellentétek időszakát. A XVIII. század virágzása a XIX. században is folytatódik olyannyira, hogy a kiegyezés után a város lett Zemplén vármegye székhelye. Az I. világháborút követő békekötés Sátoraljaújhely határában jelöli ki a magyar-szlovák határt, elvágva ezzel a települést természetes gazdasági körzetétől. Kereskedelme sorvad, fejlődése megtorpan. Jelentősége tovább csökken, amikor az 1950-es években a megyerendszer átszervezése nyomán Miskolc lett az új megyeközpont A gazdasági fejlődés szempontjából kedvezőtlen körülmények viszont nyereséggel is járnak, a város jórészt mindmáig megőrizte a századfordulóra kialakuló arculatát, építészeti karakterét.A pálosok és piaristák SátoraljaújhelyenA tatárjárás borzalmas pusztítása után erősödött hazánkban a hitélet. A pilisi hegyek barlangjaiban meghúzódó remetéket Özséb esztergomi kanonok összegyűjtötte és 1250-ben Pilisszentkereszten szerény templomot és kolostort épített számukra. 1262-ben pápai jóváhagyást nyert az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend, a pálosok. Elnevezésük védőszentjük, Thébai Szent Pál remete nevére utal. Az új rend gyorsan terjed, 1330-ban már hat provinciájuk volt az országban, a XVI. században több száz kolostoruk virágzott szerte Európában.