Bővebb ismertető
Negyvennégy évvel ezelőtt, apró emberpalánta koromban, sodort a szél, vagy inkább a szülői akarat először Sopron városába. Német szót tanulni vitt oda édes apám. Egy kicsit büszke voltam elkövetkezendő önállóságomra, egy kicsit fojtogatta valami a torkomat, mikor édes apám magamra hagyott kosztadó gazdámnál, a nagynevű Müllner Mátyás lyceumi igazgatónál. Ám hamarosan megvígasztalódtam.
A lyceum udvarában levő kis házban lakott a régi evangelikus temető torzonborz szakálú őre, az öreg Müller, meg a velem hason ló korú fia, a Mocz. Megismerkedtem Moczczal. Együtt jártunk a "normál"-ba, együtt játszottunk, verekedtünk. Egyszóval jóbarátok lettünk, habár Mocz nem tudott magyarul, én meg németül. Egy év alatt megtanultuk egymás nyelvét. Ő a magyart, én a "ponczichtert".