Sopron [antikvár]

Részlet a könyvből:"Sopron járási székhely Nyugat-Magyarországon, Győr-Sopron megyében, negyvenhétezer lakossal." Ennyi, amit bármely lexikonban böngészve az ember Sopronról megtudhat. Ha netán utazgató kedve ráveszi, és valamely utazási irodában összeszed egy csomó hírverő képes nyomtatványt, akkor egyben-másban fogalmat nyer arról, hogy e városban tömérdek műemlék érdemel megtekintést, és pihenésre és üdülésre is igen alkalmas terület.Amíg a toll nem kezdte el papírra róni a város múltját, addig a drága anyaföld óvta meg az emlékeket, majd az ember megtanulta megbecsülni a korok jelbeszédét még a cserepekben is.A város ma Liszt Ferencről elnevezett múzeumában tárlóról tárlóra követhetjük, hogyan kezdte meg az ősember a környék elfoglalását, szórványos telepeken, kőfegyverrel, kezdetlegesen megformált agyagedényekkel. Hogyan tanulta el a földművelést a következőkben a bronzzal megismerkedett ember, még mindig egyes, elszigetelt kis településeken élve. És végül hogyan terebélyesedett ki az első zárt település, ha nem is a mai város közvetlen területén, hanem a déli hegyvonulaton, hogyan pásztorkodott az illírek ősi népe, hogyan kereskedett messze vidékekkel, hogy bálványa a kosfejű isten volt, hogyan formálta puszta kézzel hatalmas agyagurnáit, és hogyan karcolta belé napi életének jeleneteit, a szövés-fonást, a kezdetleges sportolást és - Pheidiasszal egyidőben - az áldozati jelenetet.