Soproni Szemle 1999/1. [antikvár]

Avaros és határa Gimesi Szabolcs Gondolatok a soproni borvidék múltjáról és jelenéről Öröm számomra, hogy a Magyar Borvárosok Szövetségének Elnökeként Sopron borászati hagyományainak múltjáról és jelenéről írhatok. Természetesen mivel sem történész, sem szőlészettel, borászattal foglalkozó szakember nem vagyok, ezért gondolataim elsősorban az elmúlt időszak borral foglalkozó turisztikai, kulturális, szakmai eseményeivel foglalkoznak. Sopron szőlészetének és borászatának múltban is és a jelenben is fontos szerepe van. Nem véletlen ugyanis, hogy a középkori város anyagi jólétének alapját ez a gazdálkodási ág teremtette meg. Az ezzel foglalkozó szakirodalom mint aranykort emlegeti azt az időszakot, amikor a soproni bor Csehországtól Sziléziáig kedvelt ital volt. Jellemző, hogy a soproni toronyőrnek nemcsak a tűz figyelése, hanem az is feladata volt, hogy jelezze, érkezik-e idegen bor a városba. Egyéb piacvédő intézkedések később is megjelentek, de a toronyőr feladata a mai Soproni Borrend avatási ceremóniájának alapmotívuma lett. A legenda később megemlékezik Napólenonról is, akinek katonái állítólag hozzájárultak a Kékfrankos név adományozásához. A szőlőtermesztés egyik lényeges dátuma 1846, a Weinbauverein megalapítása, mely egyesület később az országos érdekvédelmi szervezet mintájául szolgált. Az egyesület célja az volt, hogy a szőlőtermelés terén időszerű javaslatokkal és újításokkal segítse a termelés minőségének emelkedését. Az egyesület megszűnése után 1895-ben a Soproni Szőlőbirtokosok Egyesülete folytatta a munkát, melynek 380 tagja volt és elérte, hogy 30 időszakos borkimérési engedélyt kaptak a gazdák. Ezen engedélyek alapján működhettek a termelői borkimérések, az úgynevezett Buschenschankok, Megjegyzem, hogy a Buschenschank intézményét még a Sopronból kitelepített németek is magukkal vitték, akik új hazájukban és új városukban, Bad Wimpfenben is évről-évre Buschenschankot nyitnak. Ezzel arra is utaltam, hogy a szőlőtermesztés és borászat 1946-ig elsősorban a német lakossághoz, gazdapolgárokhoz, az ún. poncihterekhez kötődött és kötődik a mai napig is. Leszármazottaik fontos szerepet töltenek be a város borászatában. A Bruckner, Zeberer, Fleck családok folytatták őseik tevékenységét és hozzájárulnak a soproni borászat fellendüléséhez. A soproni történelmi borvidék jelenleg az ország egyéb borvidékeihez képest „Csipkerózsika-álmát alussza". Ebből a helyzetből kell kimozdítanunk, hogy ismét ország- es Európa-szerte neves borvidékké válhassunk, Sopron város első számú vezetőjeként én is fontosnak tartom ezt a kérdést. Az elmúlt években jó néhány olyan dolog történt, melyhez az Önkormányzat, illetve Polgármesteri Hivatal hathatós támogatást adott, mely segítette a borvidék fejlődését. 3 I a VÁROS ÉS HATÁRA