Soproni tájakon [antikvár]

A vázlatkönyv gondolatainkban szorosan összekapcsolódik a festőművészettel, hiszen talán mindannyian láttunk már kirándulás vagy városi séta közben vázlatfüzetébe rajzoló, jegyezgető festőművészt. Ez a gyakran zsebre rakható méretű könyvecske az 1800-as évek első évtizedeiben kezdett e formában elterjedni. Ekkor indult meg Európa- szerte az a folyamat, amely a festőket kivezette a természetbe, hogy hiteles, helyszínen készült rajzokkal vegyék számba hazájuk, vagy éppen idegen országok szép tájait, örökítsék meg az útjukba kerülő híres épületeket, szép növényeket és az embereket. A múlt század közepére ez az érdeklődés olyannyira megnövekedett, hogy a földrajzi érdekességek számbavételén túl a híres emlékhelyek felkeresésére, történelmi emlékhelyek lerajzolására is kiterjedt. A képek hitelességéhez ettől fogva hozzátartozott a helyszínen készült rajz, vázlat is, amelyből aztán otthon, a műteremben képet lehetett festeni, vagy különféle albumokban lehetett kiadni őket. A XIX. század közepétől egyre több festői útirajz, egy-egy vidék jellegzetességeit, különleges szépségét bemutató album jelent meg nyomtatásban. Ezek segítségével juthattak el az emberek - legalább képzeletben - hegyvidékekre, fürdőhelyekre, ismerkedhettek meg országuk történetileg nevezetes helyeivel, városaival.