Székely Kalendárium 2015. [antikvár]

Néha még az is megesik az emberfiával, hogy a jóból is több gyúl össze az éppen szükségesnél, s ilyenkor tanácstalanul tanakodva-tusakodva áll a helyzet előtt. A buta ember talán kiválasztja a portéka legjavát, a többit pedig félredobja, veszni hagyja, mint szükségtelent, de a bölcsebb másként cselekszik: ügyesen kettéosztja a készletet, s mindkét rakásba tesz a legjobból is, a jóból is, s egy helyett két darabot készít a portékából. Hát valahogy így jártunk mi is a 2015-ös Kalendáriummal: véges lévén a terjedelem, sok minden kimaradt belőle, annyi, hogy akár egy újabb kalendáriumra is futotta volna. Csakhogy egy esztendőben nem szokás két kalendáriumot készíteni, de a készleten maradt portékáért is kár lett volna, így született meg az ötlet, hogy azt is adjuk ajándékul az Olvasónak, mégpedig a húsvét szent ünnepére, s ha ez már nem is igazi kalendárium, naptár, hát legyen évkönyv, almanach, ahogyan régebben nevezték. Az ilyesminek kell egy vezérfonalat, egy témát találni, mi pedig a székely furfang dicsérete mellett döntöttünk, hiszen idén a húsvéti ünnep a legtréfásabb hónapra, annak is a legelejére esik, hát a kétes értékű áprilisi tréfák helyett hadd kapjon székely furfangról szóló írásokat az Olvasó, mert a tréfák elcsattannak a múló időben, de a székely furfang egész esztendőben kitart, s akár azt is mondhatjuk, hogy örökkévaló, s még az ilyen megkergült, megbolydult időket is túléli.