Székesfehérvár [antikvár]

Részlet a könyvből:"Székesfehérvár szerelmetes város. Nemcsak a fehérváriaknak, a valaha itt- és ideszületetteknek, meg a leendő "ősfehérváriaknak", de - joggal hihetem - minden idelátogatónak. Kevés olyan ember lehet, akit meg ne fogna, rabul ne ejtene a varázsos város, különösen a belváros, az ősi vajákos mag, a hajdani Castrum szépsége. Mert Fejérvárnak, mint ezerméteres mélységekből föltörő gyógyforrásainak, "savanyú vizeinek", varázsereje van. A szelíden, diákos bájjal kanyargó utcák, az égbe mutató ujjak, a karcsú templomtornyok sziluett-fohászai a mediterrán mestereket megidéző, titkokkal teli lépcső-utca, a tágas terek, üde ligetek, a házak szépsége elbűvölik az idevetődőt. Miképp Dsida Jenőt is, az egyik legszebb szavú, csupa zenéből lévő erdélyi magyar költőt is, aki 1936-ban ezt írta ámulatában:"Pepitanadrágos, látcsöves, beadeckeres külföldiekben itt sincs hiány. notesszal a kezükben szaglálódnak, minden évszámot ceruzahegyre tűznek, ebben lelik örömüket. De vajon érzik-e ennek a városnak különös, drágalátos levegőjét, a képek zamatát, a kövek illatát?"