Szentendre [antikvár]

Részlet a könyvből:"Budapest tőszomsszédságában, a Pilis hegység nyúlványainak ölén, mint valami természet alkotta amfiteátrum karéjában, amelyet a Duna zár le, terül el Szentendre. A megkapó szépségű, fesőti Duna-kanyar kapuja: a történelmi műemlék-városok, Visegrád és Esztergom felé Szentendrén várszerű hatást kelt - szabálytalan magvának zárt tömbje a Szentendrei-Duna meredek partrészén várszerű hatást kelt - szabálytalan tereinek, szeszélyesen kanyargó, macskaköves utcáinak, szűk sikátorainak, zegzugos kaptaóinak és lépcsőinek szövevénye viszont mediterrán jelleget kölcsönöz neki, s a dalmáciai vagy olasz tengerparti kisvárosok hangulatát kelti s árasztja.E kettőség a Duna jobb partján fekvő város tájékára is jellemző: északnyugaton 600 méterig is nyúló hegyvidék teszi hangsúlyossá a tájat, amely lankásan, teraszoszan ereszkedik a part fel; vele szemben hosszan, Visegrádig nyúlóan húzódik a Szentendrei-sziget. A nyugati oldalon a Kőhegy vulkanikus eredetű, változatos alakzatú sziklaoszlopai magasodnak.A várost a bükkös-patak völgye szeli ketté, északabbra pedig a Pap-sziget alatt torkollik a Dunába az Öregvíz-(Sztaravoda)-patak.Szentendre és környéke ősidők óta lakott terület. Régészei leletek gazdasagsága és bősége tanúsítja, hogy az újabb kőkorszaktól a rómaiak koráig eltelt közel négy évezred során jelentős települések voltak errefelé. Időszámításunk előtt 1000 körül jelennek meg az illírek, akik a Kőhegyen erődöt építenek I.e. 350 körül nyugatról möldművelő kelta törzesk érkeznek, majd az illír-kelta eredetű eraviszkok telepnek meg a tájon."