Szigliget - Vár [antikvár]

Szigliget a Tapolcai-medence déli részén, a Balaton partján helyezkedik el. Három, a környező síkságból kiemelkedő hegycsoportból áll, melyek közül a leginkább különálló a Várhegy, tőle kissé ÉK-re találjuk az Antal-hegy csoportját, s attól D-re, közvetlenül a Balaton partján húzódik a Külső-hegycsoportja. A vidék földtörténeti múltját tekintve igen fontos, hogy az ősi Pannon-tenger eltűnését követően a sivatagi időjárás kiszárította a földtörténeti harmadkorban lerakódott laza homok- és agyagüledékeket. A Dunántúl e részére ugyan nem terjedt ki a Nagyalföldet létrehozó lesüllyedés, azonban e rétegek is több helyen sajátosan összetöredeztek és megzökkentek. Így jött létre a Balaton medencéjét alkotó horpadás és a Zala völgye. Ennek során hatalmas lávatömegek préselődtek a felszínre, amelyek hatalmas bazaltlepények alakjában szilárdultak meg. A vulkáni tevékenységet követő újabb sivatagi időszakban a szél elhordta a síkságokról a laza homokot, míg a lávatakarók az alattuk levő rétegeket megóvták a pusztulástól. Így jöttek létre a Tapolcai-medence jellegzetes, kúp- és koporsóalakú bazalthegyei, köztük a szigligeti Várhegy is. Ezek ennek megfelelően két részből állnak: alul találjuk a lankás felszínű agyagot és homokok, s erre telepednek rá a meredeken kiemelkedő kitöréses kőzetek. A középkor folyamán a szigligeti hegyeket a Balaton Tapolcáig felnyúló öblei ölelték körül. A Várhegy é az Antal-hegy között húzódott egykor a várba vezető út. Ez a szigligeti hegyek és a Szent György-hegy között egy alacsony földháton vezetett át, mint ezt egy 1783-ban készült térkép is bizonyítja, amely ezen a szakaszon öt hidat is jelöl.