Bővebb ismertető
Előszó (Abaúj kapuja)
I
A földrajzi leírásokban szereplő Miskolci-kapu a Bódva-, Sajó- és a Hernád-folyó völgynyílását és azok alföldi, a Muhi-pusztáig terjedő előtérővezetét foglalja magába. A Miskolci-kapu már a középkorban is energikus táj volt: az Alföld és Felső-Magyarország térkapcsolatainak (a személyek és a gazdasági javak áramlásának) gyűjtő- és elosztóhelye, jelentős központi szerepkört ellátó településekkel. A 15. század vége felé a Bódva- és a Sajó-völgy kapcsolódásánál Sajószentpéter, a Sajó-kapuban Miskolc, a Hernád-kapuban Szikszó közel azonos jelentőségíi városias mezővárosként és táj szervező központként épült be a Kárpát-medence gazdasági térszerkezetébe.
Az idő múlásával - a hódoltság korától és a későbbi történelmi folyamatok hatására - megváltoztak a szerepkörök, a súlypont Miskolcra helyeződött át. A jelentőség-vesztés ellenére, Szikszó társadalma - a középkori alapokra és eredményekre építve - más feltételrendszerben alakította további életét. Az Árpád-kori eredetű szölö- és borgazdaság a mezővárosi fejlődés későbbi folyamatában is meghatározó maradt, kiegészülve más tevékenységi formákkal és rendszerekkel, a 18. században területi igazságszolgáltatási és közigazgatási szerepkörrel.
Szikszó az alföld-peremi vásárövben, a Hernád-völgy kijáratában {Abaúj kapujában) mint lokális és mikroregionális piacközpont továbbra is funkcionált: híres vásárain a bor és az élőállat kereskedelme mellett a szomszédos, eltérő természeti és gazdasági-jellegű tájak terményfeleslegei kerültek értékesítésre. A Hernád-árok Abaúj vármegye gazdasági tengelyét (erővonalát) képezte, és alapvetően befolyásolta a gazdasági térszerveződést. A tengely alsó végén Szikszó, a felső szakaszán Kassa volt a gazdasági növekedés pólusa, természetesen nem azonos helyi és helyzeti energiákkal. Szikszó gazdasági kisugárzó (és vonzás-) körzete a Csereháti-dombvidék déli-délkeleti részére és a Hernád-völgy alsó szakaszára terjedt.