Tisicum 1993. [antikvár]

TISICUMAz elnevezés gyökere kapcsolódik a Tisza szó eredetéhez, amely egy görög eredetű forrásmunkának (C. Ptolemaios: Geographica hüphegesis című térképészeti munkája, i.sz. II. sz.) latinra fordításából (1409) származik (fluvialis Tibiscus - Tisza folyó). A Tisza Tibiscus elnevezése egészen a múlt századig használatban megmaradt. A folyó mai névalakjához közel álló változat, a Teysa, 1664-ben Lucas Georg Ssicha olasz hadmérnök térképén jelent meg először. A Tisza elnevezése a Tibiscus klasszikus latin szóból, egy ógörög eredetű névnek latin nyelvre történt átfordításából származik. A Tisicum tehát nem klasszikus latin eredetű, hanem a Tisza szó visszafordítása latinra (Tisia), a névhez illesztett -cum latin végződéssel. Az így kapott szó jelentésében már nem a Tisza folyóra, hanem a Tisza vidékére utal. Hasonló módon képeztek más latin eredetű vidékelnevezéseket is (Pannonicum, Crisicum).A Tisicum kifejezi a természetes állapotú, nem szabályozott Tisza vidékének felszíni formakincsét, árterét, megjelenését, növény- és állatvilágát. Elsősorban a Tokaj kaputól Csongrádig tartó középszakasz jellegű, kanyargó Tisza-szakaszra és környezetére értik. A név kialakulása és használatának elterjedése a XIX. sz. végére tehető, és a természetrajzi felmérések kezdeteire vezethető vissza.Amikor nevet adunk a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyvének, abból a célból tesszük, hogy az adminisztratív besoroláson túl a régió szellemiségét, humán és természeti értékeit ezen keresztül kifejezzük és bemutassuk. Olyan nevet kívántunk választani, amely átfogja a térség legfontosabb táj- és emberformáló erejét, és láttatja, érzékelteti a területet kialakító és összefogó erőket. A Tisza évezredek óta meghatározza a Nagyalföld központi részének arculatát és az itt élő emberek életét a Jászságtól a Kunságig.Dr. Sümegi Pál