Tükörcserepek [antikvár]

Mindeddig megsegített bennünket az Úr Ib Köszönjük a Szerkesztőknek, hogy ismét megjelenhetett Iskolánk évkönyve, ez a sok tekintetben fontos kiadvány. Az újraindulás huszonötödik évfordulóján ennek fontosságát nem is kell hangsúlyozni. Ezzel a kötettel is szeretnénk hálát adni azért, hogy mindeddig megsegített bennünket az tír (1 Sámuel 7.12), miközben továbbra is az Ö megsegítő és megtartó kegyelmében bízunk. Mindeddig megsegített bennünket az Úr. Örá tekintve mondunk köszönetet mindazoknak, akik hűséges részesei voltak az újraindulás áldott, szent, buzgó szolgálatának. Köszönet mindazoknak, akik báraiilyen formában támogatták és támogatják Iskolánkat. Köszönet mindazoknak, akik szeretik ezt az Iskolátjóindulattal szólnak és tesznek érte azóta is; sőt, szüntelenül imádkoznak az itt folyó oktató és nevelő munkáért, tanárokért, diákokért, minden dolgozóért, és talán még a fenntartóért is. Köszönet azoknak, akinek fontos az a „több", amitől ez az Iskola „egyházi", „református", „keresztyén" és „krisztusi" lesz. Senkit nem emelek ki, senkit nem említek meg név szerint, hogy hiánytalanul mindenki benne legyen, akiket ez a köszönet illet. A nevek ugyan fontosak, hiszen annak az Istennek az eszközei voltak az újrainditók, akié legyen minden dicsőség. Többen közülük még ma is ennek az Iskolának hűséges és küzdő szolgái. Mások már elmentek az Úrhoz, rájuk az örök élet reménységében gondolunk (Példabeszédek 10,7). Az újraindulásról, nevekkel együtt tanulmány is olvasható az évkönyvben. Mindeddig megsegített bennünket az Úr. Örá tekintve külön szeretnék megemlékezni azokról a diákokról, akik az újraindulás óta ide jártak, itt végeztek. Ök a gyümölcsei ennek az iskolának. Hisszük, az elvetett mag kihajt. Az itt töltött idö nem múlt el nyomtalanul, hanem előbb-utóbb áldássá lesz. Most nem a tudás gyümölcseire gondolok. Azt más iskolákban is adhatnak; - itt is magas színvonalon adnak képzett tanáraink, akikre büszkék vagyunk, és ezt hálásan köszönjük. Most azonban annak a „többnek" a gyümölcsére gondolok, ami által az itt végzett diákok, bárhová vezeti is őket az Úr, mindig tudják: kik ők, hová tartoznak, mit hisznek, milyen értékek mentén tájékozódnak, és mit jelent Jézus Krisztust, az örök élet Urát követve élni ebben a világban. Ök azok, akik a saját helyükön hirdetik, nem szégyellik, megjelenítik Jézus Krisztus ügyét, valamint az Ige egyházát; és továbbadják hitüket gyermekeiknek. Ma ez különösen fontos. Rendületlenül bízom abban, hogy Iskolánkban ez így van: minden tanórán hintjük a magot, és az elvetett mag egyszer az Úr kegyelméből kihajt, gyümölcsöt terem, amiként ezt részleteztem. Ezek a diákok a jövőnk. Ez nagy felelősségünk és boldog reménységünk is egyben. Szeretettel, imádsággal adózunk azoknak, akik ide jártak, járnak és fognak járni; azoknak a Szülőknek is, akik bíztak és biznak bennünk. Az egykori diákok, hisszük, majdan gyermekeiket is küldik hozzánk. Mindeddig megsegített bennünket az Úr. Örá tekintve, az újraindulás huszonötödik évfordulójáért hálát adva, elkezdődhetett. Kormányzati támogatással Iskolánk épületének teljes felújítása, reménység szerint három ütemben. Az elsö ütem átadására, a Reformáció ötszáz éves évfordulóján, 2017. szeptember elején, a Kárpát-medencei Református Tanévnyitón kerül sor Áldd meg Urunk Iskolánkat, minden tanárt, diákot, munkatársat. Áldd meg Urunk az itt folyó munkát, hitben, reménységben, szeretetben (IKorimhus 13,13). Pápa, 2016. július 29, Steinbach József püspök