Ungarn [antikvár]

Ahogy Gink kamerája újra felfedezi a szülőhazát, úgy kötetének lapozása közben felfedezzük Gink könyvének szerkezetét. Ebben is hűséges a magyar lírához, mert költőink és mi, rajtuk nevelkedett olvasók, tudjuk, hogy a líra a legszigorúbb műfaj, mert arányok, kemény szerkezet nélkül ömlengés a vers, hát még egy verseskönyv! E kötetnek van egy külső és belső szerkezete. A külső mindjárt szembetűnik: Budapestről, a budai Várból - honnan másfelől is? - indul el, egy kicsit északra megy a Duna mentén Szentendréig, Visegrádig, Esztergomig, onnan felkanyarodik az ország nyugati kapujához: Fertődre, az egykori Eszterházára és a kőszegi végvárig. Innen természetesen máshová nem is mehet, követve évszázadok országútját és a mai turisták karavánjait, csak Sopronba, s itt következik a jáki vargabetű. Fotóművészünk most ismét délre fordul, Veszprémbe, amely egykor az Árpád-házi magyar királynék városa - urbs reginae - volt.