Varsó [antikvár]

"Varsó nagy, gazdag, népességű város, látképe, a folyó túloldaláról nézve, a legszebbek egyike Európában. És bármerre induljon is el benne az ember, mindenütt bájos utcácskákra bukkan, amik megörvendeztetik a szemet és szívet." Így írt közel 400 évvel ezelőtt egy, a távoli Franciaországból érkezett vándor, akit a városba lépése pillanatától elbűvölt a Visztula menti település. Akkoriban Varsó még nem volt főváros, és az európai nagyvárosok közt csak másodrendű helyet foglalt el. Az 1614-ben végrehajtott házszámlálás a Visztula két partján összesen 691 házat mutatott ki. De a sellők városa már akkor is páratlan szépségben tündökölt, amit sem természeti csapások, sem a történelem pusztító viharai nem tudtak eltüntetni. Pedig Varsót nem kímélték a csapások, lakosai fájdalmas tapasztalatokon nevelődtek. Már 1607-ben, néhány évvel azután, hogy fővárosi rangra emelkedett, tűz pusztította el: épületeinek 80 százaléka lángok martaléka lett. Még el sem tüntették a tűzvész nyomait, amikor megindultak a svéd hadak. A város háromszor jutott a megszállók kezére, háromszor ostromolták és rombolták le. És így volt ez történelme során később is. A háborúk után felépült, majd ismét lerombolták, hogy főnixként újraszülessen a hamuból. De a nagy építőmesterek néhány alkotása szerencsésen átvészelte a történelem szörnyű viharait. A XVII. századból maradt fenn Wilanówban az Augustinus Locci építette palota és a Tylman van Gameren által tervezett Krasinsky-palota.