A boxer [antikvár]

Részlet: Honnan származik a boxer? Nem lehet pontosan tudni, földünk melyik részében tűntek fel először a mai boxerek elődei. Annyi mindenesetre ismeretes, hogy már a germán kimberek a rómaiak ellen buldogszerű kutyákkal harcoltak. Az ásatásokon előkerült cserepeken és a kiásott kapuívek ábráin is gyakori a boxerhez hasonló kutya. Az újkor boxerjáról, mint mészáros vagy terelőkutyáról a 19. században Münchenből találunk említést. Akkoriban az ökörhús volt az emberek alapvető tápláléka. Ez persze azzal járt, hogy az ökröket, szarvasmarhákat messze vidékekről, Felső- és Alsó-Bajorországból, részben pedig Tirolból, sőt akár Magyarországról is földutakon kellett űzni, terelni. Ehhez a terelő-üldöző kutya elengedhetetlenül szükséges volt, mégpedig olyan, amelyik nagy és erős, amellett mozgékony és kitartó. Egyrészt elég energikusnak és erősnek kellett lennie, hogy tekintélye legyen az ökröknél, másrészt gyorsnak és rugalmasnak, hogy az ökrök lökdöséseit és ütéseit el tudja kerülni. Semmiképpen sem lehetett viszont ideges, ingerült, nehogy a nagy nyájat megijessze, szétriassza. Csupa olyan tulajdonság ez, ami egy kutyában együttesen nehezen elérhető. A jó pszichikai tulajdonságok, amelyekkel a boxer ma nagymértékben jeleskedik, ezen a hosszú ideig tartó űző-terelő kutya tevékenységi múlton alapszanak. A mai értelemben vett fajtatenyésztés a 19. század közepe előtt persze nem működött. De már az 1896-os évben boxerklub alakult Münchenben abból a célból, hogy a különböző tenyésztőérdekeket közös nevezőre hozza. Egységes standardot állapítottak meg, amely máig is a sikeres boxertenyésztés alapjául szolgál. Arra törekedtek, hogy egy erős és félelmetes külsejű kutyából finomabb megjelenésűt tenyésszenek ki. Ma már csak tisztelettel és csodálattal adózhatunk a kutyatenyésztés úttörőinek, akiknek az ellenkező véleményeket leküzdve, sikerült néhány évtized alatt kemény munkával egy fajtatipikus kutyát, a bo-xert kinevelni.