A sakkjáték elemei [antikvár]

ELŐSZÓ A magyar sakktársadalom régi álma, vágya teljesül, amikor hosszú-hosszú évek után ismét megjelenik az „Asztalos— Bán"! Csak igy nevezték ugyanis, akik állandóan keresték, kutatták. Érdeklődtek utána a szülök, az edzők, a sakkvezetők, de — sajnos — kevés reménnyel, mert alig-alig lehetett egy-két régi példányt fellelni. tvlindenki tudta, hogy a mű háromkötetes. Az I. és II. kötet megjelent háromszor (1947-ben, 1952-ben és kevés változtatással 1955-ben), a később elkészült Ili. csak kétszer (1952-ben és 1955-ben). Azoknak a sakkozóknak, akik nem tudják Lasker, Tarrasch, Gapablanca, Aljechin, Nimzovics, Réti, Tartakower stb. műveit eredetiben olvasni, azoknak napjainkban is nélkülözhetetlen és időtálló! Tehát ez a sokrétű könyv, amely elvezet a kezdetektől a középjáték-rejtelmek felismeréséhez, megoldásához, valóban a magyar sakkozás „bibliája"! A kiváló szerzőpáros vonatkozásában is felmerül a szokásos kérdés: vajon me-lyikük melyik részt /rfa? Jobbára minden sakkozó sejti: a végjáték-betéteket természetesen dr. Bán Jenő (végzett orvosdoktor volt, aki azonban sakkszeretete miatt— haláláig vezette a Magyar Sakkélet végjátékok, sakkfeladványok című rovatait — sohasem praktizált!), a fennmaradó részt (megnyitás és középjáték) pedig dr. Asztalos Lajos, sok-sok élő és holt nyelv professzora, nemzetközi mester, válogatottjaink szeretett, megbecsült csapatkapitánya alkotta. A mű kiadását most — nagy örömünkre! — a Kossuth Könyvkiadó vállalta, és igy megindulhatott a munka: a lektorálás és a kiegészítés. Először is kiegészítettük a háromkötetes munkát dr. Asztalos — általa sokat emlegetett — tanulmánysorozatával a Magyar Sakkélet I. évfolyamából (1951), „A lebonyolítás problémái"-val, mert úgy éreztük, ez szervesen beilleszthető a kötet középjáték témakörébe. Ez a téma rendkívül aktuális, sajnos, szinte minden sakkozó életében nagy problémát jelent. A kiegészítés a fenti féjezeten kívül érinti még a könyv utolsó fejezetét, a „Sakkszemlélet fejlődésé"is, mert Bot-vinnik világbajnok színre lépése óta sok minden történt sakkozásunk történetében, szemléletünk fejlődésében (Epilógus). A lektorálás során apróbb, tartalmi vonatkozásokat sohasem sértő változtatásokat kellett végrehajtani az 1950-es évek eleje óta sokszor módosult helyesírásunk, nyelvhelyességünk normái szerint . Mindezek előrebocsátása után kívánok az Olvasónak kellemes órákat a mű olvasása, szisztematikus (!) tanulmányozása közben, a versenysakkozóknak pedig eredményes továbbképzést! Budapest, 1991 februárjában Dr. Földi József a Magyar Sakkélet volt felelős szerkesztője